Századok – 1971
Közlemények - Gál István: Gibbon a magyar történelemről 70/I
GIBBON A .MAGYAR TÖRTÉNELEMRŐL 77 biztosítva volt a legelőjük, a kemény harcos a veszély és a fáradság iránt érzéketlen volt. Az országot elözönlő ember- és állat-egyveleg táboraikat éjjeli meglepetésnek tette ki, ezért sohasem oszlott nagyobb körzetekbe, mint amennyit a könnyű lovasság, amely állandó mozgásban volt, hogy az ellenség közeledését elhárítsa, körül tudott venni. Miidán néhányszor kitapasztalták a római taktikát, a kard és a lándzsa, a harcos páncéljának és vas mellvédjének használatát ők is átvették; ősi és halálos fegyverük azonban a tatár íjj volt; fiaikat és szolgáikat csecsemő koruktól fogva az íj jászai és lovaglás kettős ismeretére gyakorolták be; karjuk erős volt; célzásuk biztos; és megtanították őket, hogy a leggyorsabb mozdulattal forduljanak hátra és nyilak záporát lőjjék a levegőbe. Nyílt csatákon, rejtő sűrűben, menekülés vagy üldözés közben egyformán félelmetesek voltak; a legelső sorokban a rend látszatát tartották fenn, de feladatukat a mögöttük áramló tömeg türelmetlen nyomása vitte előbbre. Előreszegzett fejjel, hanyatt homlok, megeresztett kantárszárral és ijesztő kiáltásokkal száguldottak; de ha valódi vagy képzelt félelemből menekültek, az üldöző ellenség iramát az össze-vissza rohanás és hirtelen egyesülés egybehangolt szokásával ellenőrizték és fenyegették. A győzelmet kergetve a szaracénok és a dánok sebeitől még sajgó Európát ijesztgették. Kegyelmet ritkán kértek és még ritkábban adtak; mindkét nemüket azzal vádolták, hogy könyörület végett egyformán megközelíthetetlenek ; a nyers hús iránti étvágyuk igazolhatja azt a népi hiedelmet, hogy a legyilkoltak vérét isszák és szívéből lakomáznak. A magyarok mégsem voltak mentesek az igazságérzetnek és az emberségnek azoktól az elveitől, amelyeket a természet minden szívbe beleplántál. A nyilvános és egyéni jogtalankodás szabadosságát törvények és büntetések korlátozták; a nyílt tábor biztonságában pedig a tolvajlás a legkísértőbb és a legveszélyesebb bűn. A barbárok között sokan akadtak, akiknek természetes erénye törvényeiknek kedvezett és szokásaikat megnemesít ette, teljesíttette velük kötelességeiket és a társas élet előnyeit megkedveltette velük. A honfoglalás és a kalandozások kora. A menekülés vagy a győzelem hosszú zarándokútja után a türk hordák elérték a frank és bizánci birodalom közös határát. Első honfoglalásuk és végső letelepedésük a Duna mindkét partjára kiterjedt, Bécs felé, Belgrád alá, Pannónia római gyarmatnak4 7 vagy Magyarország modern királyságának határain túlra. Azt a tágas és termékeny országot csak gyéren népesítették be a morvák, egy szláv név és törzs; ezt a beáramlók egy szűk tartomány keretei közé szorították. Nagy Károly egy bizonytalan és névleges birodalmat terjesztett ki egészen Erdélyig ; de a törvényes uralkodók fonalának megszakadása után Moravia hercegei a keleti frank birodalom iránti engedelmességükről és hűbérükről elfelejtkeztek. A fattyú Arnulf a turkok hadait volt kénytelen segítségül hívni; ezek keresztül száguldottak a valódi vagy képletes falon, amelyet az ő indiszkréciója tágra nyitott; Germánia királyát pedig joggal vádolták a keresztények polgári és egyházi társadalmának árulójaként. Arnulf élete folyamán a magyarokat a hála vagy a félelem sakkban tartotta; de f'iának, Lajosnak gyermekkorában felfedezték és végig pásztázták Bajorországot ; és szittya iramuk oly nagy volt, hogy egyetlen nap 50 mérföldet száguldottak be és emésztettek meg. Az augsburgi csatában a keresztények előnyüket a nap hetedik órájáig megtartották : a türk lovasság röpülő alakulatai rászedték és legyőzték őket. Az összeomlás Bajor-, Svábországra és Frankoniára kiterjedt ; a magyaroké pedig az anarchia uralmát segítették elő azzal, hogy legerősebb kezű vezetőiket kény szerit ették hűbéreseikké és velük erősíttették meg váraikat. A fallal körülvett városok eredetét erre a bajlátott korszakra vezetik vissza; semmiféle távolság nem biztosított be egy olyan ellenség ellen, amely úgyszólván egy intésre St. Gallen svájci kolostort, vagy Bréma városát az északi tenger partján hamuvá változtatta. A germán birodalom vagy királyság 30 évnél hosszabb ideig kénytelen volt szégyenletesen behódolni; az elleiuíllást leszerelte az a veszély, az a komoly és kézenfekvő veszély, hogy a nőket és a gyerekeket fogságba hurcolják és a 10 éven felüli férfi nemet lemészárolják. Sem módomban nem áll, sem hajlandóságom nincs rá, hogy a magyarokat a Rajnán túlra kövessem; de meglepetve látom, hogy Franciaország déli vidékeit is letarolta az a vihar, és hogy Spanyolország a Pireneusok mögött meg volt döbbenve ezeknek a jelentős idegeneknek a közeledésétől,49 Itália szomszédsága korán csábította őket a behatolásra ; de a Brenta partján levő táborukból a felfedezett új ország nyilvánvaló hatalmát és népsűrűségét némi hiedelemmel szemlélték. Időt adtak a visszavonulásra; az itáliai király követeléseiket azonban büszkén i'isszautasította; nos, 20.000 keresztény fizetett életével az ö hajthatatlanságáért és hírtelen elhatározásáért. A Nyugat városai közül a királyi Pávia emelkedett ki hírével és gazdagságával : Róma magas "Katona: Hist. Ducum Hung. 321 -352. I. 44 „Hungarorum gens, cujus omnes fere nationes expertae saevitiam," etc. írja Liutprand (I. köt. 5., II. köt. 1. 2. 4. 5, 6, 7.1.), akt szívesen időzik el kora hajainál. " Árpád, Zoltán és Taksony (Toxus) három véres uralmát kritikusan ábrázolja (Katona: Hist. Crit. 107 — 499. 1.). Ügybuzgóságával mind a hazai, mind a külföldi forrásokat fölkutatta; rosszhírükhöz vagy dicsőségükhöz mégis képes voltam hozzáadni Bréma elpusztítását (Adam. Bremensis I. köt. 43. I.).
