Századok – 1971

Történeti irodalom - Csizmadia Andor dr.: A nemzeti bizottságok állami tevékenysége (1944–1949 (Ism. Izsák Lajos) 819/III–IV

820 TÖRTÉNETI IRODALOJÍ 820 lenségi Front helyi szervei voltak a felszabadulás után. Ugyanakkor nemcsak tömegszervezetként, illetve tömegmozgalomként fejtettek ki nagy aktivitást, hanem egyidejűleg államhatalmi és közigazgatási funkciókat is betöltöttek. Ilyen szerepük különösen az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásáig volt jelentős. „Gyakorolták csaknem mindenütt a törvényhatósági bizottságok, községi képviselőtestületek jogkörét, ezen felül pedig olyan államhatalmi, központi igazgatási, sőt bírói funkciókat is, amelyek a megelőző korszak jogszabályai szerint egyáltalán nem tartoztak a helyi szervek hatáskörébe", állapítja meg Csizmadia Andor (84. 1.). „A nemzeti bizottságok az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásától az önkormányzati testületek újjászervezéséig" című harmadik fejezetben vizsgálja a szerző a nemzeti bizottságok szerepót az MNFF programjának végrehajtásában, és megvilágítja egyfelől a Budapesti Nemzeti Bizottság megalakulásának jelentőségét, másfelől pedig a nemzeti bizottságok hatáskörének korlátozására irányuló kísérleteket. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés létrehozása és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása új helyzetet teremtett a nemzeti bizottságok munkájában. Ezután ugyanis államhatalmi és államigazgatási tevékenységüket csak a kormány által meghatározott keretek között folytathatták, amelyet az 1945. január 4-én kibocsátott 14/1945. ME. sz. rendelet rögzített. A forradalmi fejlődésnek ebben a kezdeti szakaszában azonban a rendelet korlátozó mivolta a gyakorlatban még alig érvényesült. A nemzeti bizottságok jogkörét az 1945. április 26-án kibocsátott 1030/1945. ME. sz. rendelet tovább szűkítette, s a későbbiekben lényegében csak mint politikai szervek működhettek. A koalíción belül 1945 tavaszán—nyarán megindult polarizálódási folyamat érzékenyen hatott a nemzeti bizottságok tevékenységére is. A jobboldal erői egyre több támadást intéztek a nemzeti bizottságok ellen. A nemzeti bizottságok politikai tevékenysége a jobboldal nyomására ellanyhult. A baloldali pártok azzal kívánták a nemzeti bizottságok politikai tevékenységét felélénkíteni — Csizmadia Andor nézete szerint —, hogy létrehoznak egy olyan országos szervet, amely „komoly súlyt, tekintélyt és központi irányítást tudott volna nyújtani az összes nemzeti bizottságnak" (154. 1.). Ennek érdekében került sor 1945. szeptember 4-én az Országos Nemzeti Bizottság megalakítására. Ez a szerv azonban nem tudta a hivatását betölteni, nem sikerült az MNFF bomlását megakadályozni. Tevékenysége egyre szűkült, míg végül 1949. február elsején a kormány magukat a nemzeti bizottságokat is felszámolta. A nemzeti bizottságok működésének mintegy összegezéseként a szerző a következőkben foglal állást a nemzeti bizottságok felszabadulása utáni fejlődését illetően: „A nemzeti bizottságok működésének kezdetén a reakció intézett támadást ellenük, s igyekezett megakadályozni, hogy hatáskörük megszilárdításával államhatalmi szervekké váljanak. A nemzeti bizottságok működésének utolsó szakaszán viszont a szektás vezetési hibák a nemzeti bizottságok értékelése tekintetében is jelentkeztek. A személyi kultusz idején a kommunista párton belül is lebecsülték a bizottságokban megtestesülő népi öntevékenységet, és ezért felszámolásukra került sor. A népi demokratikus forradalom első éveiben azonban szervi jellegük és elhelyezkedésük ismételt változása ellenére lényegükben mindig társadalmi-politikai szervek voltak .s mint közfeladatokat megvalósító társadalmi szervek helyezkedtek el az állam mechanizmusában" (184. 1.). A szerző a nemzeti bizottságokkal kapcsolatos — jogi szempontok szerinti — vizsgálatát tulajdonképpen a könyve VI—XII. fejezetében végzi el. Itt tárja fel a nemzeti bizottságoknak a jogalkotásunkban betöltött kiemelkedő szerepét a kezdeti időszakra vonatkozóan, amikor e szervek jogszabályalkotó tevékenysége az élet csaknem minden területére kiterjedt. Hiszen az általuk kibocsátott jogszabályok között megtalálhatók az államjog, államigazgatásjog, büntető-, polgári, munkajogi rendeletek, anyagi és eljárásjogi szabályok egyaránt. Sajátosan ezek a jogszabályok mindig helyi jellegűek voltak és