Századok – 1971

Történeti irodalom - Kubinyi Ferenc: Siratni csak hazát lehet (Ism. Kávássy Sándor) 821/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 821 csak a bizottságok saját területén érvényesültek. Nagyon tanulságosak a szerzőnek azok a megállapításai is, amelyek azoknak a tényezőknek a megvilágítására ós azoknak az összefüggéseknek a feltárására irányulnak, hogy hazánkban a nemzeti bizottságok miért nem váltak a későbbiekben létrehozott tanácsrendszer alapjaivá. A szerző a fentiek tekintetében a végső következtetést nem vonja ugyan le, de a könyv rávilágít azokra a problémákra, amelyeknek a megoldása útján esetleg el lehet jutni a végleges válaszadáshoz. Csizmadia Andor színvonalas és gondolatgazdag könyvének megállapításait, következtetéseit mindvégig széleskörű és sokoldalú levéltári anyag felhasználására, valamint a témájára vonatkozó jogszabályok igen részletes elemzésére alapozza. A könyv függelékében 11 okmányt külön is közöl, valamint a győri nemzeti bizottság iktatókönyve alapján a nemzeti bizottságok ügyforgalmát is szemlélteti 12. dokumentumként. A könyv kettős felépítése miatt néhol sajnos nem sikerült elkerülnie a felesleges ismétléseket, ami elsősorban ,,A nemzeti bizottságok működésének eredményei" című fejezetére vonatkozik. Emellett a nemzeti bizottságok történelmi helyzetére vonatkozó megállapításai is helyenként kiegészítésre, pontosításra szorulnak. így talán nem tűnik indokolatlannak az az észrevétel, hogy a reakciónak a nemzeti bizottságok elleni támadásával egyidejűleg a Magyar Kommunista Párt sem ismerte fel a nemzeti bizottságok működésében rejlő lehetőségeket teljesen. Továbbá meg kell jegyeznünk azt is, hogy a nemzeti bizottságokat már a személyi kultusz előtt felszámolták. Csizmadia Andor könyve — amelyet haszonnal forgathatnak nemcsak a jogtörténészek, hanem a társadalomtudományok más művelői is — bizonyíték arra, hogy mennyire fontos a társadalomtudományok különböző ágainak együttműködése, eredményeik egyeztetése. IZSÁK LAJOS KUBINYI FERENC: SIRATNI CSAK HAZÁT LEHET (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1966. 310 [ f 1] 1.) Szabó Gyula „Latinca Sándor, a szegény proletárság igaz védője" (Kaposvár, 1955) címen írott történelmi feldolgozása, Antal Gábor,,Tavasz Somogyban" (Bpest. 1959) címmel megjelent irodalmi elbeszélése után, Kubinyi Ferenc az irodalmi és a történelmi feldolgozás határán álló formában, a szépíró és a történetíró eszközeivel egyformán élve, mindamellett a munka történelmi jellegét is nyomatékosan hangsúlyozva nyújtja Latinca Sándor pályaképét. „Négy esztendeig kutattam Latinka Sándor életútjának nyomait könyvtárakban, levéltárakban és idegen országokban" — írja az előszóban, s a munka zárófejezetében részletes felsorolást közöl a felhasznált forrásokról és irodalomról. A munka Latinca pályáját diákkorától 1919. szeptember 10-án éjszaka bekövetkezett mártírhaláláig követi nyomon, s az ismertetőre alig hárulhatna más feladat, mint az, hogy az elismerés hangján méltassa a szerző nemes szándókát és a mű erényeit, ha az író ábrázolásába a forrásokban megörökített történeti tényekkel ellentétben álló elemek nem csúsznak. Sajnos, ezektől már a munka első fejezete sem mentes, amelyben a szerző színes leírásban tulajdonít a fiatal Latincának egy ogyesszai utat. Ezzel szemben a források csupán Romániát és Törökországot jelölik meg a fiatal Latinca keleti útjának színteréül (Párttörténeti Intézet Archívuma, a továbbiakban: PIA Kaposvári Büntetőtörvényszék 1919 — B. 2112 V.), s arról tanúskodnak, hogy Latinca csak jóval később, 1918-ban jutott el Oroszországba, de akkor sem Ogyesszába, hanem Alexandrovba