Századok – 1971

Történeti irodalom - Csizmadia Andor dr.: A nemzeti bizottságok állami tevékenysége (1944–1949 (Ism. Izsák Lajos) 819/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOM 819 pedig csaknem mindig jómódú cívisek, árutermelő parasztok, akik áruszállítmányaik számára fokozottan igényelték a közbiztonságot, de fokozottabban ós öntudatosabban a paraszti érdekek védelmét is, s akiknek béresekben bővelkedő gazdasága könnyebben nélkülözhette a közügyekkel foglalkozó gazda állandó jelenlétét. A paraszt vármegye mindamellett nem volt egyértelműen népszerű a parasztságon belül sem; nem egy helység már akkor szándékosan elfordult és elszakadt tőle, amikor az még jóval többet jelentett az urak végrehajtószervénél. A XVII. század utolsó harmada ezen a téren is határozott fordulópont: nemcsak azért, mert a parasztvármegyei szervezet urakat kiszolgáló, végrehajtó, rendfenntartó közeggé vált (amelyet ráadásul a jobbágyok pénzén kellett eltartani), hanem — egészítsük ki a szerző fejtegetéseit — azért is, mert a, jobbágy tömegeket ekkortájt már nem az egymással helyi közelharcban álló végvári csapatok alkalomszerű zsarolása és pusztítása sújtotta, hanem egy éveken át rajta élősködő, nagyobb igényeivel szinte mindent felélő idegen zsoldossereg, majd a bécsi udvartól hasonlóképp könyörtelenül kivetett porció-és forspont-terhek. így fordult most már a parasztság jelentős része is egyre inkább a tőle nyomorúságában elszakadt s a társadalom legaljára kényszerült bujdosó-csavargó népség (majd annak kuruc vezetői) felé, ahelyett, hogy a fennálló Habsburg-rend úri és paraszti védelmezőit támogatta volna. Szakály tanulmánya biztos alapokra épült; azok, akik az általa körültekintően végigkutatott három megyén kívüli területről gyűjtenének zápisz-adatokat vagy egy-egy problémát más nézőpontból közelítenének meg, aligha tudnák eredményeit lényegesen módosítani. , MAKSAY FERENC DR, CSIZMADIA ANDOR: A NEMZETI BIZOTTSÁGOK ÁLLAMI TEVÉKENYSÉGE (1944—1949) (Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1968. 486 1.) A nemzeti bizottságok történetét Csizmadia Andor „A nemzeti bizottságok állami tevékenysége 1944—1949" című könyvében új oldalról — jogtörténeti szempontból —• teszi vizsgálat tárgyává. A szerző a mű első fejezetében vázlatos áttekintést nyújt a nyugat-európai polgári forradalmak, a párizsi kommün, az 1905—07-es oroszországi polgári demokratikus forradalom és az 1917-es októberi forradalom hatalmi szerveinek létrejöttéről és működéséről. Majd ezt követően elemzi az 1848—49. évi magyar polgári forradalom és szabadságharc, az 1918—19. évi magyarországi forradalmak hatalmi szerveinek — a Közcsendi Bizottmánynak, a Honvédelmi Bizottmánynak, a kormánybiztosi intézménynek, illetőleg a Munkás- és Katonatanácsoknak, valamint a Forradalmi Kormányzótanácsnak — a kialakulását, tevékenységét, jellegét, és kimutatja, hogy az említett szervek fennállásuk időszakában kiemelkedő szerepet töltöttek be a bennük megtestesített államhatalom létrehozásában és fenntartásában. A történelmi előzmények felvázolása után tér rá a szerző a nemzeti bizottságok létrejötte sajátos körülményeinek bemutatására, és tevékenységüknek az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulásáig terjedő időszakaszának a tárgyalására. Kimutatja, hogy a nemzeti bizottságokéhoz hasonló rendeltetésű szervek Bulgáriában, Jugoszláviában stb. már a második világháború alatt létrejöttek, és az antifasiszta összefogás szervei voltak, majd később szervesen beépültek az új népi demokratikus állam rendszerébe. Ezzel szemben Magyarországon a nemzeti bizottságok az ország felszabadított területein jöttek létre a Magyar Kommunista Párt kezdeményezésére és a Magyar Nemzeti Függet-