Századok – 1971

Történeti irodalom - Vastagh lásd Heckenast - Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék 1526–1849 (Ism. Kállay István) 815/III–IV

816 TÖRTÉNETI IRODALOJÍ 816 nyomon követhető a szabad királyi tárnoki városok kisebb-nagyobbarányú fejlődése, mely indítékot ad a várostörténet kutatói számára, hogy okait tanulmányozzák és atudományos közvélemény számára közkinccsé tegyék. A mű címe — ,,A tárnoki hatóság és tárnoki szék 1526—1849" — is utal a hatóság — illetve apparátusa, a hivatal — és a szék közötti különbségre. Ezt a szerző —- nagyon helyesen — a tárgyalásnál is különválasztja, hiszen a tárnoki hivatal állandó jellegű intézmény volt, míg a tárnoki szék alkalmilag összehívott testületként működött. A hivatalhoz érkeztek be mindazok az iratok, melyek a két intézmény bármelyikét érintették, hatáskörébe tartozott a tárnoki városok polgári jogszolgáltatásának irányítása, a tárnoki székhez fellebbezett peres ügyekről információk kérése, a törvényszakok megszervezése és kihirdetése, a városi delegátusok behívása, a városok által fizetett hozzájárulás behajtása, sérelmeik orvoslása. A tárnoki szék kizárólag fellebbezett ügyekben ítélkezett, a hozzá vitt pereket 300 Ft értékhatáron felül harmad-, illetve 1744—1807 között negyedfokra lehetett feljebb vinni. A tárnoki szók tehát a joghatósága alá rendelt városok polgári pereiben kizárólag másodfokon, a tárnokmester elnökletével, az általa meghívott városi delegátusok részvételével ítélkezett. A törvényszakok ügyforgalma nem volt magas, csak a XVIII. században - újabb tárnoki városok bekapcsolódásának következményeként — nőtt meg. A tárnoki hatóság és szék legfontosabb személye, annak vezetője a tárnokmester volt. Tisztsége az ország legmagasabb közjogi méltóságai közé tartozott: az országgyűlés ülésrendjében a főrendek között, a nádor, országbíró és horvát bán után, a negyedik helyen következett. A magyar feudális méltóságok hierarchiájában elfoglalt előkelő helyből következőleg a tárnokmesteri tisztséget csaknem mindig a főnemesi rend tagjai nyerték el; némelyik nagybirtokos családban (Báthory, Zrínyi) valósággal öröklődött. A bírói funkción kívül az uralkodók időnként más gazdasági közigazgatási ós egyéb — feladatok ellátásával is megbízták. Kötelességei közé tartozott — többek között — a városi polgárság érdekeinek védelme. A városok éltek is ezzel a lehetőséggel, s a rajtuk esett sérelmek orvoslását nála keresték. A tárnokmester többször fellépett az udvar magyarországi szerveinek és tisztségviselőinek túlkapásai ellen. Ezenkívül — más hatóságok mellett — az ő feladata is volt a városok fogyatékos jogszolgáltatásának, ügyintézésének megjavítása. Bár az ismertetett munka hatóság- és hivataltörténeti kiadványsorozatban jelent meg, jogtörténeti vonatkozásban egy helyen hiányérzete támad az olvasónak: a tárnoki szék peres eljárásával, illetve az egyes jogesetekkel kapcsolatban. A tárnoki székre 1559—1848 között fellebbezett és ott elintézett 7359 per lehetőséget nyújtott volna a peres eljárás és az egyes jogesetek, a különleges rész bővebb kifejtésére. Annál is inkább, mivel a tárnoki székre fellebbezett örökösödési vagy osztályos perek (végrendeletek teljesítése, megsemmisítése, hagyatéki felosztás, felosztás helyesbítése), özvegyi jog, hitbór, jegyajándék, gyermektartási költségek megállapítása, ingatlanok elidegenítésével kapcsolatos, valamint a gyámok elszámoltatására irányuló perek és az akkor delictum privatumnak tekintett liatalmaskodási, becsületsértési, károkozási ügyek ismertetése a tárnoki levéltár forrásanyagának további értékeire hívta volna fel az olvasó figyelmét. A tárnoki intézmény levéltára a XVI—XVII. századi szerény ládácskából a XIX. század derekára jelentős irattömeggé terebélyesedett. A régi magyar feudális bírósági szervezet abszolütizmuskori felszámolásakor, 1849-ben, a tárnoki intézményt is megszüntették. A tárnoki levéltárat az új jogszolgáltató szervezet vette át. Az abszolutizmust követően a tárnoki levéltár a visszaállított királyi tábla rendelkezése alá került és a „régi curiai levéltárral" együtt vonták be 1878-ban az újjászervezett Országos Levéltárba. A kötetet függelék egészíti ki, Rudolf 1602. augusztus 13-i kiváltságlevelének, valamint néhány rendeletnek teljes szövegével, melyek a tárnoki szék működését több