Századok – 1971
Történeti irodalom - Vastagh lásd Heckenast - Veres Miklós: A tárnoki hatóság és tárnoki szék 1526–1849 (Ism. Kállay István) 815/III–IV
TÖRTÉNETI IRODALOM 815 Nem sokkal a békekonferencia megnyitása után a francia belpolitikában Clemenceaut a béke elvesztőjeként támadják jobbról, a szovjet ellenségeként balról. Az öreg ,,Tigris" már nem jól tájékozódik a politikában, ereje s kedve sem a régi már a harchoz. Már nem tudja megakadályozni egy konzervatív választási törvény elfogadását, s miközben 1919 novemberében — a század vége óta legreakciósabb parlamentet választják meg — ő a köztársasági elnöki tiszt elnyeréséről sző ábrándokat. 1920 januárjában azonban miniszterelnökségének is vége szakad. A visszavonulás most már végleges: utazások Indiába, Egyiptomba, az USA-ba, 1923-ban megrendeli sírkövét, vidéki házában csak szűk baráti körével, köztük is elsősorban legjobb barátjával, Monet-val találkozik. Nem politizál, de figyel és aggódik („Öt éven, tíz éven belül, amikor ők akarják, a boche-ok nálunk lesznek. Senki sem fél?" — kérdezte 1925 táján. 631. 1.). Foch memoárja azonban még annyira megharagítja, hogy megírja a sajátját, mintegy korrigálandó amazt; sőt, könyvet tervez Monet-ról is. Ez azonban már nem készül el. Kívánsága szerint minden ceremónia nélkül temetik el, sírkövén csak neve áll. Erlanger könyvének nagy erénye az a színes, eleven, egyéni rajz, amit szereplőiről, elsősorban Clemenceauról, az életviszonyokról, a francia belpolitika sok vonatkozásáról ad. Clemenceaut is elsősorban a francia belpolitika szemszögéből láttatja — míg a magyar olvasó aspektusa egészen más. Ugyanakkor meglehetősen elhanyagolja, vagy szűkre fogja azokat az elemzéseket, amelyek a politika, az egyéni fellépés felszíne mögötti társadalmi, valós érdekek bemutatását szolgálnák. Erlanger tiszteli Clemenceauban a feltört polgárt, ifjúsága radikális eszméit, hazaszeretetét, de kritikusan-ironikusan leplezi le, amikor elvtelenségen éri tetten, s hőséből nem csinál hőst. Ez a könyv nemcsak azoknak szolgál tanulsággal, akik az érintett korszakkal 1 foglalkoznak, de ajánlani lehet mindazoknak, akik életrajzot szándékoznak írni. L. NAGY ZSUZSA I VERES MIKLÓS: » A TÁRNOKI HATÓSÁG ÉS TÁRNOKI SZÉK 1526—1849 Magyar Országos Levéltár kiadványai III. Hatóság- és hivataltörténet 2. (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1968. 119 1.) A Magyar Országos Levéltárnak a felszabadulást követően elkezdett jelentős kiadványsorozata a Hatóság- és hivataltörténet, melynek első kötete — Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzésóig — 1946-ban Ember Győző tollából jelent meg. Az Országos Levéltár már akkor feladatai közé sorolta a hatóság- és hivataltörténet módszeres művelését, elsősorban a levéltárban kutató tudósok munkájának elősegítésére. A megjelent első kötet — ahogy azt Komjáthy Miklós egykorú ismertetése (Századok, 1947. 308. 1.) is megállapítja — nagy szolgálatot tett a történettudománynak. Sajnos a kiadványsorozat második kötete 22 éves szünet után jelent csak meg. A tárnoki bíráskodás megindulásával és a tárnoki szék működésének kezdeti korszakával ifj. Szentpétery Imre foglalkozott a Századok 1934. évi folyamában. A jogszolgáltatás terén a maga idejében rendkívül fontos szerepet játszó, több funkciójú tárnoki intézmény és tárnoki szék Mohács utáni korszakáról önálló mű eddig nem jelent meg. Veres Miklósnak e vállalkozással nemcsak e hiányt sikerült pótolnia, hanem Szentpétery több megállapítását is helyesbítenie. A munka jelentőségét növeli, hogy jórészt eddig feltáratlan, eredeti levéltári forrásanyagra épül. A műben közölt adatok alapján 18*
