Századok – 1971

Történeti irodalom - Erlanger; Philippe: Clemenceau (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 812/III–IV

812 TÖRTÉNETI IRODALOJÍ 812 érezzük a társadalomrajzot, a maga bonyolultságában jelenik meg a gazdasági-társadalmfejlődés, és hitelesnek tűnik az „angol út" sajátosságainak interpretációja is. Mindez azonban nem feledteti azt, hogy a szerző alapjaiban szemben áll a marxizmussal. Különösen sajnálatos ez akkor, ha látjuk, hogyan hasznosítja tanulmánya egész menetében Marx és Er gels nem egy lényeges elvi megállapítását, és hányszor támaszkodik az angol viszonyokról adott kortársi elemzéseikre. Különös módon mindvégig hiányzik a tanulmányból annak igénye, hogy a szerző a társadalmi fejlődést a brit birodalom hihetetlen méretű expanziójával összefüggésben is megvizsgálja. Feldolgozása így — egy-egy utalástól eltekintve — nem mutatja meg azokat a szélesebb kereteket, amelyekben a XIX. század roppant társadalmi változásai Angliában végbemehettek. Harold Perkin könyve egészében jelentékeny, nagy igényű vállalkozás. Ellentmondásos történetírói elveken nyugszik, módszertanilag egyenetlen, lényeges pontokon tett megállapításait nem fogadhatjuk el. Munkája mégis közelebb visz az angol fejlődés bizonyos vonatkozásainak alaposabb megértéséhez, tanulságul szolgál módszertani tekintetben és híven mutatja egy történeti diszciplína művelésének jelenlegi helyzetét a polgári történetírásban. FRANK TIBOR PHILIPPE ERLANGER: CLEMENCEAU (Paris, Grassct-Paris Match. 1968. 659 1.) Clemenceau neve Magyarországon — talán még szakkörökben is — 1919-et, a hatalom teljében levő „Tigrist" idézi szinte kizárólagosan. Pedig ez a kép, ha talán eszszenciája is egy politikai karriernek, távolról sem kielégítő, hiszen egy hosszú sorozat utolsó kockái közé tartozik. Mit ábrázolnak a megelőző képek ? Erre felel Erlanger könyve, amely terjedelmessége ellenére sehol sem válik unalmassá vagy önismétlővé. Szerző kitűnő szakértője a műfajnak, mintegy húsz hasonló történelmi életrajzot publikált már. Jegyzetapparátussal nem terheli meg könyvét, utalásokat сзак helyenként találunk a lap alján; annál több viszont a korabeli idézet, szereplőinek publikált és nem publikált megnyilatkozása, kortársak kölcsönös jellemzése stb., csupa olyan anyag s úgy elhelyezve, hogy az adott korszakot, a való életet érezzük ki szerző előadásából. A Clemenceau-család évszázadokra vezette vissza történetét, amely egy öntudatos, nagy hagyományú polgárcsalád története volt. Jehan Clemenceau még Poitiers nagy hírű nyomdász-könyvkereskedője a XV. század végén, a XVII. század elején azonban Richelieu már a nantesi Clemenceau doktor érdemeit móltatja; az orvo3Í foglalkozás azóta elválaszthatatlan a családtól. Georges Benjamin Clemenceau nagyapja is az volt, s e szolgálatait Napóleon birtokkal és házzal honorálta — ez vált a Clemenceauk családi fészkévé. Könyvünk hőse 1841. szeptember 28-án született Benjamin Clemenceau és Emma Gautreau házasságából. A családi tradíciót híven élteti tovább: orvos lesz maga is, politizál, akárcsak nagyapja, radikális, köztársasági, antiklerikális nézeteket vall, mint apja. „A cselekvés egyidejűleg a kezdet, az eszköz és a cél" — ez Clemenceau jelszava már kezdettől fogva, ez Erlanger könyvének mottója is. Ez a jelszó egy hihetetlenül energikus, szenvedélyes, ambiciózus fiatalember jelszava, de nem tagadja azt meg az aggastyán sem.