Századok – 1971

Történeti irodalom - Perkin; Harold: The Origins of Modern English Society 1780–1880 (Ism. Frank Tibor) 809/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOJÍ 811 sadalom jellege és szerkezete adott lehetőséget valamennyi tényező funkcionálására. Az ipari forradalom kibontakozásának közvetlen társadalmi előidézőjét a szerző a népesség növekedésében látja. Az egymással szorosan összefüggő első három fejezetet ugyancsak viszonylag Ónálló egységként követi a IV—V. rész. A rövidebb IV. fejezet a szervezeti keretek forradalmi átalakulásának lényeges vonásait vázolja. Elemzése arra világít rá, hogy itt minden területen lendületes fejlődés ment végbe. Az ipar, a kereskedelem, a szállítás, de a vallási és kormányzati élet szervezeti keretei is rendkívüli mértékben kitágultak, s a fejlődés mennyiségi és minőségi tekintetben egyaránt látványosan felgyorsult. Evvel párhuzamosan nagy tömegek áramlottak a mezőgazdaságból az iparba, illetve a faluból a városba. Az új proletariátus kialakulásának okát Perkin elsősorban nem a bekerítések elűző erejében, hanem a jobban fizető ipari munkakörök vonzásában látja. Rendkívül érdekes anyagot dolgoz fel az V. fejezet, amely a nagymértékű, gyors iparosodás azonnali társadalmi következményeit ábrázolja. Bőséges forrásanyag alapján követhetjük itt nyomon az életszínvonal alakulását és a jövedelemelosztás változásait, árnyalt elemzést kapunk az iparosodásnak a család-formációra gyakorolt hatásáról, és szociológiailagtörtónetileg egyaránt kiváló, plasztikus az a kép is, amely a sodró ütemű városiasodás összetett (a korabeli szépirodalomból is jól ismert) problematikájáról elébünk tárul. Sajnos a könyv utolsó — és a szerző által a tanulmány lényegének ítélt — fejezeteiben eltér a gazdasági-társadalmi mozgást összetettségében vizsgáló munkamódszerétől, és egy formájában és alapgondolatában egyaránt egyoldalú, szellemtörténeti koncepció bűvkörébe kerül. Amíg ugyanis az ipari forradalom döntő és legmesszebbre ható társadalmi következményeként — helyesen — az új osztálystruktúra kialakulását jelöli meg (VI. fejezet), és azt is jól látja, hogy a század első évtizedeiben kialakuló új társadalmi szerkezet súlyos konfliktusok árán válik a közép-viktoriánus korszak stabilizálódott osztálytársadalmává, e bonyolult és ellentmondásos utat eszmények harcaként értelmezi (VII—IX. fejezet), s evvel lényegében megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy feltárja az angol kapitalizmus társadalmi struktúrájának valóságos fejlődésmenetét, tényleges dinamikáját. Alaptétele szerint ugyanis „az újonnan született osztálytársadalom elsődleges konfliktusa a XIX. század kezdetén az emberek agyáért és szívéért folytatott küzdelem — eszmények közötti küzdelem volt" (220. 1.). Ez a gondolat „Az eszmények küzdelme" elnevezésű (VII.) fejezet kiindulópontja, amelyben — önmagában véve tagadhatatlanul szellemesen — kidolgozza a „vállalkozói eszmény", a „munkásosztály-eszmény", az újraéledő „arisztokrata eszmény" és az ún. „középosztály-eszmény" konstrukcióit. Szorosan kapcsolódik ehhez a VIII. fejezet, amely a „vállalkozói eszmény" győzelmét mutatja be. Itt is meghökkentő tételből indul ki. „A német ideológia" ismert gondolatát megfordítva arra a következtetésre jut, hogy „nem annyira az uralkodó osztály kényszeríti saját eszményeit a többi osztályra, hanem az az osztály válik uralkodóvá, melynek sikerül eszményeit a többi osztállyal elfogadtatnia" (271. 1.). Ennek megfelelően az uralkodó osztály hatalomrajutását három csatában aratott győzelemnek tulajdonítja: a szívért folytatott harcban az erkölcsi befolyásolás lehetőségét, az értelemért való mérkőzésben a nevelésügy és a közvélemény irányításának ellenőrzési jogát, az államért folyó küzdelemben pedig a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat szerzi meg a győztes. S a szerző még hozzáteszi: a két első diadal összehasonlíthatatlanul fontosabb a harmadiknál. A direkt módon antimarxista érvelés így kisiklatja látszólag jól épített pályájáról a tanulmány logikáját, és a nagy körültekintéssel összegyűjtött adattárat a történeti valóságot híven tükrözni nem képes koncepció igazolására kényszeríti. A stabil osztálytársadalom intézményesített kereteiről szóló IX., s még inkább az ún. „vállalkozói" társadalom tényleges képét, az eszmények és a valóság közötti ellentmondásokat feltáró X. fejezetben mintha visszatérnénk az eredeti útra. Itt újra valósnak