Századok – 1971

Történeti irodalom - Kumpf-Korfes; Sigrid: Bismarcks „Draht nach Russland”. Zum Problem der sozial-ökonomischen Hintergründe der russisch–deutschen Entfremdung im Zeitraum 1878–1891 (Ism. Diószegi István) 807/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOJÍ 807 délkelet-európai történeti szempontból Várna volt-e a fordulópont, amit a könyv egésze sugall, ha ennyire egyértelműen nem is mondja. Kétségtelen: hosszú időre az utolsó stratégiai támadás a török birodalom ellen, az Európából való kiűzés perspektívájával. Konstantinápoly elesténól kétségtelenül érdemlegesebb fordulópont (bár a kortársak számára ez nem volt ilyen egyértelmű). De a balkáni népek szempontjából mégis a török fennhatóság kezdete a fontosabb dátum, Európa és Törökország viszonylatában a török terjeszkedés nyugvópontra kerülése a magyar területek megszerzése és Lepanto után. Persze ezen még hosszan lehetne meditálni. Hogy Várna fontos állomás volt, mindenképpen kétségtelen. S az oda vezető utat Cvetkova széles történelmi távlatban mutatta be, ez könyvének nagy érdeme. NIEDERHAUSER EMIL SIGRID KUMPF-KORFES: BISMARCKS „DRAHT NACH RUSSLAND". ZUM PROBLEM DER SOZIAL-ÖKONOMISCHEN HINTERGRÜNDE DER RUSSISCH—DEUTSCHEN ENTFREMDUNG IM ZEITRAUM 1878—1891 (Berlin, Akademie-Verlag. 1968. 219 1.) A BISMARCKI „DRAHT NACH RUSSLAND". AZ OROSZ—NÉMET ELHIDEGÜLÉS TÁRSADALMI-GAZDASÁGI HÁTTERÉNEK PROBLÉMÁJÁHOZ (1878—1891) A kelet-német szerzőnő az orosz—német elhidegülés okainak vizsgálatát tűzte ki célul, annak megvilágítását, hogy a tartósan együttműködő két szomszéd hatalom az 1890-es évek kezdetére hogyan vált szembenálló szövetségi rendszerek tagjává. A vizsgálat során az okok valamennyiére figyelmet kívánt fordítani, de különösen a két ország gazdasági kapcsolatainak alakulását szándékozott beható analízis tárgyává tenni. A könyv kronológiai rendben tagolt három fejezete az orosz—német kapcsolatok alakulását a berlini kongresszustól az orosz—francia szerződés megkötéséig tekinti át. Az első fejezet a három császár szövetségének 1881-ben bekövetkezett megújításának körülményeit elemzi. Az interpretáció sajátos módszere már itt, az első fejezetben megmutatkozik: a szerzőnő nem diplomácia-történetet ad, hanem a külpolitikai nézetek és álláspontok alakulását mutatja be, nem német oldalról közelít (ahogyan neve után gondolni lehetne), hanem az orosz vonatkozások ábrázolását állítja előtérbe. Az első fejezetből alapos dokumentáció révén betekintést nyerünk az intenzív orosz—német gazdasági együttműködésbe: a hetvenes évek kezdetén az orosz import több mint negyven százaléka Németországból származott, az orosz gabonaexport több mint harminc százaléka Németországba irányult. A kapcsolatok alakulását negatívan befolyásolta, hogy Oroszország a hetvenes években fokozatosan áttért a protekcionista gazdaságpolitikára. A könyvből érdekesen kirajzolódnak e gazdaságpolitika belső indítékai: a Moszkva környéki orosz nagy burzsoázia protekcionista irányvétele és a tengermelléki városok (Leningrád, Riga, Odessza) polgárságának szabadkereskedelmi beállítottsága. Színes és gazdag az a tabló, amelyet a szerzőnő az orosz külpolitikai irányzatokról rajzol a berlini kongresszust követő esztendőkben. E bemutatás szerint az orosz társadalomban két irányzat állott szemben egymással: a liberálisok a berlini kongresszussal való megbékélést hirdették, a konzervatívok élesen szembehelyezkedtek a kapitulációnak nyilvánított szerződéssel. A konzervatívok egyik része megelégedett ugyan a békés revízióval, a másik azonban kifejezetten háborút sürgetett Anglia és Ausztria-Magyarország