Századok – 1971

Történeti irodalom - Cvetkova Bisztra: Pametna bitka na narodite (Ism. Niederhauser Emil) 805/III–IV

806 ч TÖRTÉNETI IRODALOM A következő fejezet egészen más hangvétele jelzi, hogy itt a szerző elérkezett szűkebb szakmájához: a meghódított terület török berendezkedését mutatja be, forrásait legkésőbb а XV. század második feléig követve, tehát valóban a hódoltság korai szakaszát tárgyalja. Elsősorban a török feudális földbirtokviszonyokat mutatja be, a különböző birtokkategóriákat, ill. az alávetett lakosság szolgáltatási kötelezettségeik szerint különböző csoportjait, a török közigazgatást és igazságszolgáltatást, s rövid áttekintést ad a városi fejlődésről is. Minthogy a török hódítás korai szakaszáról van szó, a szpáhirendszer még jól működik, s a szerző nem egyszer utal arra, milyen intézkedéseket tett a központi hatalom a rája védelmére, persze fiskális szempontból. Az ellentét így az előző fejezettel, amely felégetett falvak, kirabolt városok és meggyilkolt békés lakosok képével volt teli, igen nagy, hiszen a török uralom rendet és nyugalmat jelent, bár sok szolgáltatással. Itt látszik meg az első fejezet hiányossága, amely a török előtti gazdasági és társadalmi fejlődést nem érintette. Mert azzal szembeállítva a török rendszer a maga, a korai középkorra emlékeztető, speciális szolgáltatásokra kijelölt falvaival világosan a feudalizmusnak alacsonyabb szintjét képviseli, tehát sokkal reálisabb az a zuhanás, amely a balkáni népeket a török uralommal érte. A harmadik fejezet a nyugati hatalmak törökellenes politikai lépéseit foglalja össze (Magyarország, Lengyelország, Csehország, a pápaság, Velence, Génua és a többi olasz állam, Anglia, Franciaország, Spanyolország ós a német birodalom a tárgyalás sorrendje); az összegezés arra utalhat, hogy a nikápolyi csata utáni fél évszázadban vajmi kevés történt ténylegesen ezen a téren. Az utolsó két fejezet a hosszú hadjárat és a várnai csata eseménytörténetének részletes leírása, az egyes ütközetek vonatkozásában a szerző a nyugati források adatait szembesíti a török krónikákkal. Hangsúlyozza, milyen kedvező volt ismét a helyzet a keresztény seregek számára, tekintettel a török belviszályokra. A hosszú hadjárat utáni békekötést — a források elemzése alapján — pusztán taktikai manővernek tekinti, Ulászló és Hunyadi eleve a háború folytatására törekedtek, a nyugati diplomácia is ezt szorgalmazta. Hangsúlyozza azt is, milyen nagy reményeket keltett a két hadjárat a balkáni népek körében, amelyek támogatták a kereszteseket. A csata jelentőségét is végső fokon abban látja, hogy további ellenállásra bíztatta a balkáni népeket, s fenntartotta bennük az eljövendő felszabadulás reményét. A tudományos apparátussal ellátott könyvet bő irodalomjegyzék zárja le. Igen hasznosak ós hitelesek a Petár Koledarov által összeállított térképvázlatok, jó a bő illusztrációs anyag, amely zömében korabeli emlékanyagot mutat be, ezért kár volt néhány Matejko-rajzot is reprodukálni (ezek ugyan igen tetszetősek, de csak a XIX. század második felének történeti festészetét mutatják be hitelesen, nem a XV. századi eseményeket és szereplőket). Magyar vonatkozásban elvétve akad pontatlanság. Amikor Zsigmond Fruzsint, a Magyarországra menekült bolgár királyfit temesi főispánná teszi meg, ezt a szerző úgy tárgyalja, mintha az egész megyét feudális birtokként kapta volna meg (24. 1.). Vagy V. Lászlóról egy helyütt (198. 1.) azt olvassuk, hogy korai halála (1443 tájékán) megbékíti Ulászló magyar mágnási ellenfeleit és lehetetlenné teszi a gyám, III. Frigyes császár beavatkozását a magyar ügyekbe. A téma szempontjából persze még ez utóbbi tévedés sem változtat lényegesen a munka értékén. Szóvá lehetne tenni azt is, hogy Erdély helyzete a nem tájékozott olvasó számára bizonytalan marad, mert mindig Magyarországtól elkülönítve szerepel, s Hunyadi erdélyi vajdaságának kapcsolata a magyar királlyal sem derül ki. Igaz, a térképmellékletek viszont világossá teszik Erdély hovatartozását. Ezek azonban a téma szempontjából mellékes kérdések. A kérdés az, vajon a témaállítás egyértelműen igazolható-e, más szóval, valóban egyetemes vagy akár szűkebben