Századok – 1971

Történeti irodalom - Evropa v novoje i novejseje vremja (Ism. JemnitzJános) 792/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOJÍ 793 a proudhonista Intemacionálé-tagokat és a blanquistákat. I. Bach külön aláhúzza ezt a vonást, amit — mint írja —- Marx is jó néven vett, mert Lafargue erőfeszítéseitől is azt várta, hogy a munkásegység ügyét jobban elő tudják mozdítani. A címjegyzék érdekességéhez tartozik, hogy Lafargue feltüntetett számos olyan párizsi értelmiségit is, akik akkor nem csatlakoztak a munkásmozgalomhoz. Mindezek alapján I. Bach nyomatékosan aláhúzza, hogy 1870 tavaszán Lafarguenak nem kis mértékben sikerült a kívánt antibonapartista egységfront megteremtése. Szinte ugyanebben a gondolatmenetben fogant Lukin egyik volt tanítványának, E. A. Zselubovszkajanak írása, aki Charles Delescluze eddig kiadatlan 1871. március 28-án kelt levelét tette közzé. Zselubovszkaja ugyancsak kiemelte bevezetőjében, hogy Lukin annak idején minden olyan forradalmár tevékenységét nagy gonddal tanulmányozta a Párizsi Kommün előtti időszakban, akik „önzetlenül harcoltak a halhatatlan ügyért". Delescluze kétségtelenül ezeknek a forradalmároknak sorába tartozott, s erről tanúskodik a mellékelt levél is. V. E. Kunyina már e későbbi időszak elemzésére vállalkozott, amikor a közeli remények szertefoszlottak. Tanulmánya a párizsi kommiinárok londoni emigrációs hétköznapjaira vet fényt, arra, hogy mint tettek ezek erőfeszítéseket Marx, Engels és a többi európai hírű forradalmár támogatásának megszerzésére, továbbá a Párizsi Kommün igaz történetének megörökítésére, s ezzel kapcsolatban a kommünárok újabb belső megosztódására: a bal- és jobboldal újjárendeződésére. Az I. Internacionálé és a Párizsi Kommün jobb megismerését szolgálja V. V. Altman „Р. L. Lavrov és a párizsi kommünárok" c. írása is. Altman I. Bachhoz és Zselubovszkajahoz hasonlóan szintén eddig ismeretlen dokumentumokat tárt az olvasók elé, mikor Lavrovnak egy igen korai 1879. évi, a Kommünről szóló brosúráját tette elemzés tárgyává, valamint egy nyolc évvel későbbi megemlékezését a forradalmi mozgalom alakulásáról. Altman a dokumentumok feltárásán túlmenőleg mintegy rehabilitálja Lavrovot, rövid historiográfiai „áttekintésében" megemlíti, hogy noha Lenin nagy tisztelettel szólt mindig Lavrov e munkáiról, a sztálini személyi kultusz éveiben a korai narodnyik mozgalomnak csak a negatív vonásairól emlékeztek meg, s így Lavrov alakja is elhomályosodott. Altman cikke nemcsak az 1879-es írásról emlékezik ezúttal meg, hanem egy 1888-as beszédről is, amelyből világosan kirajzolódik, hogy Lavrov milyen jól látta az orosz forradalmi mozgalom visszaesésésnek, de ugyanakkor az európai szocialista munkásmozgalom előretörésének tüneteit, amelyeknek együttes összértékelóse feltétlenül reménytkeltő volt. Altman e cikkének érdekes magyar vonatkozása is van. Lavrov a szocialista munkásmozgalom becsületét védve egy 1876-ben tartott londoni nagygyűlés anyagait összegyűjtötte, amelyen az 1863-iki lengyel felkelésre emlékezve felszólalt Marx, Engels, Lissagaray mellett Frankel is. Frankéitól pótlólag kérte meg felszólalásának szövegét, s ez a levél így történeti dokumentummá vált. Frankel e levél tanúsága szerint nagy tisztelettel adózott a lengyelek véghetetlen forradalmi áldozatkészségének, de megjegyezte, hogy a történelem menete nem teszi lehetővé az állandó forradalmi fegyveres harcokat, a közbeeső időkben éppen az eszmék terjesztésére kell törekedni. Frankel ehelyütt az enciklopédisták és a nagy francia forradalom összefüggésére utalt. Az I. Internacionálé és a Párizsi Kommün korszakát világította meg jobban még két további tanulmány is. Sz. M. Manevics: Zolának a Clocheban megjelent korabeli tárcáit elemezte, azt mutatván ki, hogy a Párizsi Kommün napjaiban éppen Párizsban élő tudósító ugyan nem állt egyértelműen a Kommün oldalára, a versaillesiak forradalomellenességét azonban határozottan elítélte, s elmarasztalta a kormányt Párizs szabadságának megtöréséért. Tulajdonképpen Manevics témájával érintkezik A. G. Szluckij tanulmánya, aki cikket szentelt Mehring egy elfelejtett tanulmányának. Mehring e tanulmányában, amelyet 1879-ben írt, mielőtt a szocialista mozgalomhoz csatlakozott, bizonyos fokig Zolára emlékeztető álláspontra helyezkedett, még „vad érthetetlen tömegről"