Századok – 1971

Történeti irodalom - Evropa v novoje i novejseje vremja (Ism. JemnitzJános) 792/III–IV

792 TÖRTÉNETI IRODALOJÍ 792 en nem bizonyított kijelentéseket Dunyov elemző tanácsaival, az emigráció vezetését „korrigáló" lépéseivel kapcsolatban (159, 183. 1.) Ugyanakkor ismételten le kell szögeznünk, hogy a könyv mind Dunyov életének részletekbe menő rajzával, mind ennek az itáliai és magyarországi eseményekbe való beágyazásával, jó példáját adja a nem központi szerepű történelmi személyek életrajzi bemutatásának. URBÁN ALADÁR EVROPA V NOVOJE I NOVEJSEJE VREMJA (Moszkva, Izd. Nauka. 1966. 685 1.) EURÓPA AZ ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORBAN A Szovjetunió Történettudományi Intézetének kiadásában megjelent gyűjteményes tanulmánykötet indító és központi gondolata az volt, hogy N. M. Lukinnak állítsanak emléket. N. M. Lukin maga az 1904—1905-ös évek történelemszakos egyetemi hallgatóként kapcsolódott be az illegális forradalmi munkásmozgalomba. Az októberi forradalom győzelme után az Izvesztija egyik legszorgalmasabb munkatársa, majd egyetemen, pártfőiskolákon tanít, a kommunista szellemű történeti iskola egyik kialakítójává vált, nemcsak abban az értelemben, hogy témák kutatását jelölte ki és kezdte meg, hanem oktatóként szemináriumaiban egész nemzedékeket, kiváló történészeket nevelt fel. Lukin közvetlen szakterülete a francia forradalmi munkásmozgalom volt, a Párizsi Kommünről adott ki nagyobb feldolgozást, majd az oktatási szükségletnek megfelelően megjelentette az első nagyobb egyetemes történeti tankönyvet. Több tanulmányt írt a nagy francia polgári forradalom témaköréből, az 1905-ös orosz forradalom nemzetközi kisugárzásáról és az 1930-as évek kezdetétől fokozódó érdeklődéssel nyúlt a modern német történelem retrográd, reakciós tendenciáinak elemzéséhez, mígnem Lukinnak, Buharin rokonának és barátjának élet- s történetírói pályáját tragikusan megtörték a törvénytelenségek. A kötet öt írása Lukinnak állít emléket. A. Z. Manfred Lukin életútját örökítette meg bevezetőjében. A. Molok professzor, a Párizsi Kommünről nálunk magyarul is megjelent több írás szerzője azt világította meg, hogy mit adott Lukin a Kommün kutatásnak. Druzsinyin akadémikus emlékezett meg a Lukinnal együtt az illegalitásban végzett munkájukról, Mine akadémikus pedig az előadó-nevelő professzorról közölt karcolatot. A kötet második és nagyobb része olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek valamilyen módon érintkeztek N. Lukin kutatási tematikájával. A kötet időben legkorábbi tanulmánya a XVÏI. század angol utópista szocialistáinak első szárnypróbálgatásait vizsgálja (M. A. Barg). Nyomban utána Sz. D. Szkazkin akadémikus a XVIII. századi forradalomelőtti Franciaország agrártörténetének vitás kérdéseiről nyújt áttekintést. Több tanulmányt közöl a kötet a nagy francia polgári forradalommal kapcsolatban. A tanulmányok nagyobb része azonban későbbi problémákkal foglalkozik. Mintegy átvezetésként szolgál két írás: F.-V. Patyomkinó, aki a XIX. század első harmadában, a kapitalizmus kialakulásának időszakában elemzi Franciaországban a parasztság osztálymozgalmait, s E. P. Kangyeló, aki a Kommunisták Szövetségének történetéhez fűz új adalékokat. A „modern" munkásmozgalom az I. Internacionálé keretei között szélesedett ki, s nem tekinthető véletlennek, hogy korunk történészei is fokozódó érdeklődéssel fordulnak e korszakhoz. Lukin maga is érintette e kérdéseket, s a jelenlegi tanulmánykötetben nem kevesebb mint hat cikk tárgyalja ezt a korszakot. I. A. Bach Paul és Laura Lafargue 1868—1870-es címjegyzékét közli a kötetben, s az oly prózainak tetsző forrásközlés alapján von le érdekes következtetést. Lafargue címjegyzéke ugyanis egyaránt tartalmazta