Századok – 1971

Történeti irodalom - Endrei Walter: Magyarországi textilmanufaktúrák a XVIII. században (Ism. Heckenast Gusztáv) 787/III–IV

788 TÖRTÉNETI IRODALOJÍ 788 Endrei Walter könyve mindenekelőtt mintaszerű technikatörténeti monográfia. A különböző nyersanyagok (gyapjú, len, selyem stb.) fonallá és szövetté termelését dolgozza fel, felölelve ezzel a XVIII. századi magyarországi manufaktúrák szinte teljes egészét. A manufaktúra fogalmát tágan értelmezi, a Verlag legkezdetlegesebb formáitól a részben már gépesített üzemig minden árnyalatot érint. Ugyancsak tágan értelmezi az időbeli, már szűkebben a területi határokat, azaz kiterjeszti figyelmét a XVII. századi előzményekre és a XIX. század elejének fejlődési tendenciáira is, viszont nem tárgyalja Erdély, Horvátország, Szlavónia és Fiume textilmanufaktúráit. A felhasznált források sorában az imponálóan gazdag levéltári és nyomtatott anyag mellett helyet kaptak az egykorú mintakönyvek, mérnöki rajzok és tárgyi emlékek: ma is fennálló ipari műemlék épületek, eredeti XVIII. századi szerszámok, valamint a levéltári anyag mellékleteként fennmaradt posztó-, karasia-, selyemszövet- és pamutfonalminták. Ez utóbbiak modern laboratóriumi vizsgálata lehetővé teszi a XVIII. századi és a mai textilipari gyártmányok egzakt minőségi összehasonlítását. Ugyanekkor Endrei könyve lényegesen több, mint egy kitűnő technikatörténeti monográfia. Textiltörténeti szempontból feldolgozott forrásanyagát átfogó gazdaságtörténeti szemlélettel értékeli, és ezzel új megvilágításba helyezi a magyarországi kapitalizmus születését, feltárja Magyarország valóságos helyét a XVIII. századi Habsburgbirodalomban. A monográfia Magyarország XVIII. századi textilszükségletónek és textilfogyasztásának felméréséből indul ki, és ennek kapcsán — látszatra szinte mellékesen — ismeri fel újkori ipartörténetünk egyik alapvető meghatározóját, hogy ti. a hazai textilmanufaktúrák természetes ellenfele nem a céh volt, hanem a külföldi importőr (16.1.). Ezután a hazai textilmanufaktúra alapítások feltételeit vizsgálja, a munkaerővel, nyersanyaggal, szerszámokkal és gépekkel való ellátottságot, vagyis a termelőerők állapotát, a manufaktúra telepítések földrajzi feltóteleit, amelyekből — ismét csak látszatra járulékosan — Magyarország XVIII. századi iparföldrajza kerekedik ki (43—45. 1.), majd a politikai és gazdasági feltételeket. Részletesen foglalkozik a kor textilipari technikájával, a magyarországi textilmanufaktúrák termelési módjával, technológiai színvonalával, az előállított termékekkel, ezek minőségével. Megvizsgálja a manufaktúra alapító tőke (feudális, polgári, kincstári vagy egyéb) eredetét, az üzemek rentábilitását, a profit, az önköltség, a bérezés alakulását, az árak és az értékesítési lehetőségek változásait, majd -— a korszak végén — a mezőgazdasági és ipari forradalom hatását a magyarországi textilmanufaktúrákra. De ez az ismertetés nem vállalkozhatik arra, hogy a könyv tartalmi kivonatát adja, hiszen csupán a lényeges új megállapítások egyszerű felsorolása is messze túlhaladná egy recenzió terjedelmét. Ezért részletesebben csak arra az egy kérdésre térek ki, amelynek új szempontú felvetésével Endrei megalapozta XVIII. századi ipartörténetünk reális tárgyalását. A bécsi gazdaságpolitika ós a magyar iparfejlődós összefüggéseinek elemzése a monográfia legjelentősebb eredménye, tárgyi ós módszertani szempontból egyaránt. ,, . . . aki a fény hullámtermészetére keres bizonyítékokat — mondja Endrei —, bőven talál ilyeneket és könnyűszerrel elveti a korpuszkuláris elméletet — metodikailag és objektíve súlyosan vétve a kutatómunka szabályai ellen. Hasonlóképpen helytelenül jár el, aki egyedül a Habsburg-vámpolitikában keresi a bűnbakot a hazai manufaktúrák bukására. Igen sok hipotézise mellett szóló érvet talál majd, ebben megnyugszik, és egyéb jelenségek iránt vakon levonja következtetéseit" (52. 1.). Lényegében így járt el a magyar történetírás, amikor kialakította a bécsi udvar elnyomó, gyarmatosító gazdaságpolitikájáról és ennek a magyar iparfejlődést megbénító hatásáról szóló elméletét. Ezzel szemben Endrei rámutat arra, hogy gazdasági értelemben véve Magyarország függetlensége a