Századok – 1971

Történeti irodalom - Endrei Walter: Magyarországi textilmanufaktúrák a XVIII. században (Ism. Heckenast Gusztáv) 787/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOJÍ 787 iráni —északkaukázusi hatás alatt állt. Következésképpen nemcsak feltételezhetjük — ahogyan ezt Heckenast javasolja nekünk—.hanem bizonyos az, hogy a nyugat-uráli és a steppei magyarság vastechnikája magas színvonalat ért el. így nem csupán nomád török és földművelő keleti szláv szomszédaik esetében bizonyítható a vaskohászat. Mellesleg, nemcsak keleti szláv szomszédaik űzték az ekés földművelést. Az újabb adatok nélkülözése — az egyébként nagyon körültekintő szerző esetében — tárgyi tévedések sorozatát eredményezte a magyar vasművesség honfoglaláskori előzményeit illetően. Meggyőző és méltatást érdemel viszont az a fejtegetése, amellyel a magyar vasművesség finnugor eredetű szókészletének viszonylagos szegénységét indokolja. Mérvadó a Tömörd (XIII. században: Temerd) helynév levezetése a török temir ,vas' szóból. Bizonyára a véletlenen múlott az, hogy e török eredetű szónak az egybevetése a türk hagyományok hipotézisével nem történt meg. Az egybevetés során a szerző maga felismerte volna hipotézisének gyengéjét. A gonddal egybevetett adatok alapján el kell fogadnunk azt, hogy a fejedelmi hatalom szláv előzményű vaskohászatra telepítette a magyar mestereket. A két, egymástól még felderítetlen részletekben különböző (pl. kengyel-gyártás), azonos technológiát követő vaskohászat összeolvadása vitathatatlan. A borsodi Vasvár jelentőségét a környékén talált öt törzsi eredetű helynév bizonyítja. Hiányzanak az adatok viszont arról, hogy a Vas megyei Vasvárhoz hasonló feladatot töltött volna be. Szükségtelen ezért királyi birtokközponttá süllyedését hangoztatni. Zoltay E. az imolai típusú rekonstruált bucakemencében folytatott kísérleteiről számol be. Magyarországon ő végzett először ősi módszerekkel direkt vasgyártási kísérletet. Tapasztalatai becsesek. Nem lelni magyai'ázatát azonban annak, hogy salakelemzóseinek közzétett táblázatai módszertanilag miért térnek el Vastagh G. táblázataitól. Tekintettel a közzétett kutatási eredmények újdonságára, a fogalmaknak az az ökonomikusán magyarázó előadása, melyet Vastagh G. fejezetében találunk, megnyerőbb. A kötet végén közzétett táblázatok megkönnyítik a gyors tájékozódást a kötet anyagában. A méltánylás mellett mellesleg néhány kifogás, bírálat eszközlésével is a szerzők áldozatos, eredményes munkássága iránti megbecsülést kívántam kifejezni. Végezetül, úgy gondolom, helyes lett volna megemlíteni, hogy az első szakszerű kísérletet a honfoglaló magyarok vaskohászati technológiájának megismerésére Fuchs E. és Nándori Gy. végezték el — az én kezdeményezésemre. Az Akadémiai Kiadó helyesen járt el a kötet közreadásával. Az ábrák minősége viszont kifogásolható. Néhány színes fényképtábla, különösen az ásatásokból származó salakok és a kísérleti olvasztások egyes szakaszainak ábrázolása esetében, tudományos bizonyító értékkel bírt volna. BARTHA ANTAL ENDREI WALTER: MAGYARORSZÁGI TEXTILMANUFAKTŰRÁK A XVIII. SZÁZADBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969. 255 1.) A magyarországi manufaktúra-korszak problematikáját sokféleképpen lehet megközelíteni. Egyformán jogosult mind a gazdaságpolitikai, mind az ipartörténeti, mind a technikatörténeti kiindulás, és hogy a kutató melyiket választja, elsősorban speciális előképzettségétől függ.