Századok – 1971

Történeti irodalom - Heckenast–Nováki–Vastagh–Zoltai: A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban (Ism. Bartha Antal) 785/III–IV

TÖRTÉNETI IRODALOM HECKEN AST - NO VÁKI - VASTAGH - ZOLTAI: A MAGYARORSZÁGI VASKOHÁSZAT TÖRTÉNETE A KORAI KÖZÉPKORBAN (A HONFOGLALÁSTÓL A XIII. SZÁZAD KÖZEPÉIG) (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1968. 253 oldal, VII tábla és 230 szövegközti ábra) A történész, régész és kohómérnök szerzők komplex módszere meggyőző, kiegyensúlyozott érvelése követendő példa. Elismerést érdemel a szöveg olvasmányossága is. A vaskohászat történetének újszerű periodizációját Heckenast G. adja elő a Bevezetésben. Elvi fejtegetése a technikai és társadalmi fejlődés minőségi csomópontjaival összefüggésben indokolja a vaskohászat történetének szakaszolását. Sajnálatos módon viszont, az európai periodizáció pontokba foglalt összegezéséből kimaradt az elvi összefüggések ábrázolása. Meggyőződésem ugyanis, ha e mellőzés nem következik be, akkor a XII. század derekától a XVI. század elejéig terjedő kor folyamán a vaskohászat technológiájában bekövetkezettnek vélt első forradalom problematikussága a szerző figyelmét sem kerülte volna el. Igaz, e mintegy 300 óv folyamán megtörtént az aknakemencétől a nagyolvasztóra, a direkt eljárásról az indirekt eljárásra való áttérés. Ámde a technikai és a technológiai forradalomnak alapvető feltótele az empirikus ismeretek abszorbeálása ós meghaladása a folyamatosan fejlődő hiteles tudás intézményesült rendszerében. E rendszer segítségével a felhalmozott tudományos ismeret intézményesen kerül az egymást váltó nemzedékek rendelkezésére. Megítélésem szerint a technikai és a technológiai forradalom a tudományosan megalapozott, radikálisan új megoldások felderítése ós alkalmazása. Ez a tevékenység a termelés gyakorlati igényeire tudatosan keresi a feleletet. A XVIII. század 40-es éveitől a XIX. század 00-as éveiig tartó forradalmi fejlődés esetén maga Heckenast G. mutatja ki az egymásból intézményesen következő találmányoknak imént vázolt rendszerét. Ervelésének helyt is kell adnunk. A mintegy 300 éves evolúciót illetően célszerű lemondanunk a forradalom súlyos fogalmának használatéról. A lemondás nem jár veszteséggel még abban az esetben sem, ha ez a lassú átalakulás megfelel a textiliparban a céhes szervezetről a manufaktúrára történt átmenetnek. Ez is átmenet ós nem forradalom volt. Nováki Gy. a hazai vaskohászat régészeti emlékeivel foglalkozik. A kutatástörténet ismertetéséből az igen szerény előzményekre derül fény. A Kohászattörténeti Bizottság megalakulása lendítette fel a kohászati emlékek régészeti felderítését ós feltárását. Ez a tevékenység javarészt Nováki Gy. és Vastagh G. nevéhez fűződik. Köszönet és elismerés illeti őket önzetlen munkásságukért. Az Északkelet- és Nyugat-Magyarországon feltárt kohók és műhelyek a X—XII. századra datálhatok: időrendi megszigorítás egyelőre lehetetlen. A megismert anyag tipológiai rendszerezése is a két említett vaskohászati körzet megkülönböztetését engedi meg. Nováki Gy. gondos adatközlésének, lelőhelykataszterének, lelőhely körülmények ismertetésének máris hasznát látjuk, s további kutatásokhoz nyújt segítséget. Sajnálatos, hogy szépen tagolt dolgozatában nem jutott hely a feltárások alkalmából követett ásatástechnikai és módszertani elvek bemutatásának és elemzésének. Ennek pedig éppen a további kutatások látnák hasznát.