Századok – 1971
A történelemoktatás kérdései - Tadeusz Slowikowski: Tankönyvek; kézikönyvek a történelemtanításához Lengyelországban a XIX. század első felében 770/III–IV
784 TADEUSZ SLO WIKOWSKI „A látszat ne csaljon meg benneteket. Ne tévesszen meg titeket az urak fényűzése, pazarlása. Ne onnan vegyetek mértéket az ország boldogságáról, emlékezzetek a legszegényebb osztályok nyomorára is. Ne csábítson benneteket a lengyel fegyverek diadala sem, mert azok nem szolgálják az ország felvirágzását és megerősödését. Miért lenne hasznos a gyermek számára, ha elver valakit, hogyha eközben ruhája szétszakad és maga is nyomorékká válnék. így Lengyelországnak is nem egyszer több kára volt győzelmeiből, mint az általa megvert ellenségnek. Ne csodálkozzatok azon, ha III. Zsigmond és IV. Wladyslaw ideje a szerencsétlen időszakok közé tartozik. Az életben nemegyszer fogtok olvasni ennek az időszaknak a győzelmeiről, nemegyszer fogjátok ismételni tehetséges emberek nevét, akik annak idején feltűntek. Mindenesetre ne felejtsétek megfontolni azokat az okokat, melyek a hazára szerencsétlenséget hoztak és előkészítették bukását. Szívetek nem lehet ez iránt közömbös s látom, megkövetelitek tőlem is, hogy világosan felfedjem nektek ezeket." Sok hasonló részletet lehetne még találnunk, melyek tökéletesen illusztrálják a szerző jártasságát a tekintetben, hogyan tudott hatni a fiatal olvasó értelmére, szívére. Az „Egyszerű történetek" — az ilyen fajta mű terjesztése szempontjából — nagyon kedvezőtlen időben (1829) került kiadásra. Az orosz birodalomba bekebelezett területeken terjesztették ós használták Kajdanow tankönyvét, Waga, valamint Miklasewski könyveit már 1825-től kiszorították az iskolai használatból. A Kongresszusi Királyság területén a közoktatásügy, melyet Novosilcov — J. S. Szaniawski és Statislaw Grabovski közreműködésével — irányított, a reakció időszakát élte, sőt Krakkóban sem kedvezett a légkör e tankönyv iskolai oktatásba való bevezetésének. Pedig az igény nagy volt az „Egyszerű történetek" iránt. Kiadásának első megjelenésétől számítva egy év alatt lengyel földön 2000 példányt vásároltak meg, s ez a tény Józef Wechit már 1830-ban a mű második kiadására késztette. Lelewel műveinek utánnyomását betiltották az országban, ez egyfelől nehézséget okozott, másfelől azonban tankönyve olvasására késztette a lengyeleket. Elvileg gyermekek számára készült a könyv, iskolai használatra, de az idősebbek alapvető olvasmánya is lett és mondhatjuk, hogy megfelelt az ilyen fajta kiadvány iránti társadalmi igényeknek is. „Lelewel nem csupán a gyermekek számára írt — állapítja meg a Kurier Polski 1829. évi 4. száma. — Ennek a műnek az a legszebb tulajdonsága, hogy mind a gyermek, mind a felnőtt olvasók megtalálják benne a tanuláson és a szórakozáson kívül azt a varázst, amely csupán az írói talentumnak és a történelem nagy és igazi megértésének, tolmácsolásának lehet az eredménye."
