Századok – 1971

A történelemoktatás kérdései - Tadeusz Slowikowski: Tankönyvek; kézikönyvek a történelemtanításához Lengyelországban a XIX. század első felében 770/III–IV

782 TADEUSZ SLO WIKOWSKI sége alól, viszont egyidejűleg meg is dicséri a szerzőnőt azért, hogy elbeszélésében Lechről és Czehről emlékezik, de hozzáfűzte: „ezek a történetek oly messze vannak tőlünk, hogy szabad azokban nem is hinnünk." A Pielgrzymet falusi iskolákban használták mint hazai történelem könyvet. Eljutott Krakkóba is és főként az elemi iskolák alapismereti könyve lett, ahol az elemi iskolák kiépítését akkor az Iskolai Tanfelügyelet pártfogása mellett irányították. A Pielgrzym tartalmát az akkori ideológiai áramlatok követelményeihez való szoros alkalmazkodás alapján gondolták el és fogalmazták meg, amelyek távol voltak bármilyen racionalista megfogalmazástól. A könyvecske célja a falun kétségtelenül meglévő osztálykonfliktus enyhítése és nivellálása volt. A nemesi-mágnás szemszögből írt „Pielgrzym" nem nélkülözte a hazafiságot — áradt belőle a hazai föld és nemzeti szabadság nemes szeretete. „Hagyott nekünk az isten egy drága kincset, melyet sem leggonoszabb ellenségeink, sem a megrendítő szerencsétlenségek, sem azok erőfeszítései, akik minket le akarnak igázni és meg akarnak semmisíteni, nem tudtak elvenni. Gyermekeim ez a kincs: a hazához való ragaszkodás és az önfeláldozás annak visszaszerzésére." — Ilyen szavakkal fordult a szerzőnó az olvasókhoz könyvecskéjében. Tény, hogy a „Pielgrzym" határozottan osztály-tendenciájú könyv volt, s ez kétségtelenül befolyásolta a tárgyi tartalom összeállítását. Az első „nép számára" írott könyv volt, melyből Lengyelország múltjáról szerezhettek ismereteket, azonban olyan módon, hogy nemcsak hogy ne ébresszen bennük semmi kétséget a társadalom osztályfelosztása iránt, hanem a felosztást mint igazságosat és a gondviselés által igazoltat erősítse meg. Vizsgálódásunk nem lenne teljes, ha a Lengyelország akkori történelem-tanításában használt tankönyvek közül hiányozna a vitán felül egyik legjobb munka, amely politikai okokból s a sors csodálatos véletlene miatt nem vált alapismereti könyvvé, és ezáltal nem játszhatott tömegszerepet a történelem tanításában. Lelewel „Lengyelország történelme egyszerű módon elbeszélve" c. munkáját megelőzte az 1829-ben Varsóban kiadott táblázatok kiadása. Ezek kronológiai megjegyzésekkel, utalásokkal feldolgozott lengyel történelmi képek voltak. A szerző mint a hazai történelem ismert szakértője s egyidejűleg mint nagyszerű didakta, aki mind a már említett különféle lengyel és egyetemes történelem könyvek rencenziójában, mind az „Az alapismereti történelmi művek szükségessége" c. nagyfontosságú munkájában kifejtette a történelem könyvek írásával kapcsolatos didaktikai elveit. Teljes egészében önálló, eredeti kis müvet adott, mely teljes mértékben megérdemelte a „nemzeti történelem" elnevezést. Nem áll most módomban, hogy Lelewel munkásságáról bővebb elemzést adjak. Szükségképpen korlátoznunk kell azoknak az elemeknek, mozzanatoknak a kiemelését, melyek „az egyszerű történelmet" megkülönböztetik azoktól az akkori történelem könyvektől, melyeket ez ideig tárgyaltunk. Ügy tűnik, előtérbe kell helyeznünk azt a magatartást, melyet a szerző a megvizsgált hazai munkákkal kapcsolatban tanúsított, s amely kétségkívül megfelel azoknak az elméleti alapelveknek, amelyeket a történelem tankönyvírással kapcsolatban vallott. Empirikus, racionalista szemlélet volt ez és az a pozíció, melyből a történelmi folyamatot szemlélte, világias jellegű volt. A nemzeti történelemmel kapcsolatosan folytatott tanulmányai eredményeként Lelewel mindig arra törekedett, hogy bemutassa a lengyel nép sajátos individualitását és egyedülálló szerepét az egyetemes történelemben. A XIX. század történetírásával ellentótben a történelmet úgy óhajtotta bemutatni, mint az egész nemzet felépítményét és nem csupán a kiváltságos rétegekéét. A legújabb nézetekkel egybehangzóan Lelewel széleskörűen felölelte mind az egyetemes, mind a hazai történelem időszakát. A történelem tárgya szerinte minden társadalmi osztály és társadalmi helyzet, állapot, minden ország és nép, s nem csupán az arisztokrácia, mint kiváltságos