Századok – 1971

A történelemoktatás kérdései - Tadeusz Slowikowski: Tankönyvek; kézikönyvek a történelemtanításához Lengyelországban a XIX. század első felében 770/III–IV

780 TADEUSZ SLO WIKOWSKI megfeszített szándéka nélkül írott könyv az, mely ajánlatos mindennapi használatra, mint egyik leghasznosabb mű". Falenski tankönyve kevésbé volt népszerű. Nem használták a litván-orosz területen sem s nincsenek adataink arról sem, hogy használták-e Krakkóban. Egyedül a Kongresszusi Királyság területén maradtak róla feljegyzések. Mind szerkezeti, mind pedig mindenekelőtt tárgyi szempontból sokkal magasabb színvonalon állt Ignác Lubiez-Czerwinski tankönyve. Újdonságnak számít és rendkívüli figyelmet érdemel tankönyve második részében a gazdasági, társadalmi és kulturális viszonyok történetének, valamint a jogi és a politikai elemeknek a beiktatása. A szerző művéből 243 oldalt szán ezekre, tehát csaknem a tankönyv felét. Maga a szerző nevezte könyvének ezt a részét ,,a lengyel nép felvilágosodása és kultúrája című fejezetnek, melyben azok a lehetőségek mutatkoznak meg, melyek a nemzet hatalmát képezték". Lelewel recenziójában a tankönyvnek ezt az értékét hangsúlyozza és a következőket állapítja meg: „Megsérti az igazságot az, aki ezt a művet nem értékeli, s nem ismerve lényegét, bemocskolja hitvány külseje miatt. Sem a nyomtatás, sem a piszkos papír (a varsói nyomda terméke volt), sem stílusa nem érzékelteti értéket." Felfedezett „lengyel nyelven elsőként egy ilyen fajtájú könyvet s abban egy gondolkodó írót filozófiai szemlélettel". Sajnos ez a tankönyv lengyel földön nem vált népszerűvé s nagyobb szerepet sem játszott, azonban kétségtelenül ismerték Krakkóban, bármelyik krakkói tanuló kezébe eljuthatott. Ezzel szemben elég nagy népszerűségnek örvendett J. Miklasewski tankönyve „A lengyel történelem váza a monarchia kialakulásától az ország utolsó összeomlásáig, illetve felosztásáig", melyet Varsóban 1821-ben adtak ki. Négy kiadást ért meg, e kiadások viszonylag rövid időközökben követték egymást, ami a könyv iránti nagy igényről tanúskodik. Használták az orosz birodalomhoz csatolt lengyel területeken, a Kongresszusi Királyságban, megtalálhatjuk a krakkói könyvtárakban, eljuthatott tehát a tanulók kezébe is. Jellemző, hogy Miklasewki tankönyvét Lelewel nem bírálta. A szerzőt elég közeli baráti szálak fűzték Lelewelhez, munkáját neki dedikálta. Úgy tűnik, hogy éppen ezek a szempontok voltak a döntőek. Lelewelnek ugyanis szándékában állt a recenzió feldolgozása s bizonyára kész is volt vele, azonban nem tudta rászánni magát publikálására. Bizonyára nem akart a szerzőnek kellemetlenséget okozni, s mivel komoly tudományos követelményt támasztott egy ilyen fajta feldolgozással szemben, barátja munkáját nem akarta elnézően kezelni. A tankönyv általában v.éve az átlagos színvonaltól sem beosztásával, sem tartalmával nem tér el. Elsősorban tárgyi ismeretek szempontjából volt kifogástalan. 1827-ben jelent meg Lukasz Golebiowski tankönyve, amit a leányiskolák számára írtak elő. Ebbe a szerző belefoglalta a „meseszerű" történeteket s csupán Ziemowit uralkodásától (860) keltezi a törtónelemelőtti időket. El kell ismernünk, hogy ez a tankönyv igen óvatosan tárgyalja a lengytl „történelemelőtti" időket, s a tényleges „ismertetés" csupán I. Mieszka uralkodásától kezdődik ós 1795-ig tart. Az újkort igen tömören foglalta össze. Az anyag, illetve az események bővebb tárgyalására, értékelésére főleg III. August idejétől kezdődően kerül sor. Ennek a műnek a bírálatai általában kedvezőek voltak, főleg Lelewelé, aki hangsúlyozta, hogy a sok érdekes, s a lengyel királyokról szóló anekdota érdekli a leányokat, mivel „elolvasván a róluk szóló történelmi elbeszéléseket, olyan mozzanatokat találnak, melyek érzelmeikre hatnak és olyan felidézett példákat ismernek meg, melyek lelkük nemesítését segítik elő". Lelewel tehát Golebiowski művéből mindenekelőtt nevelési értékeit hozza felszínre, s a lengyel leányok értelmére, szívére váló ráhatást emeli ki. Ezenfelül azt bizo-