Századok – 1971

A történelemoktatás kérdései - Tadeusz Slowikowski: Tankönyvek; kézikönyvek a történelemtanításához Lengyelországban a XIX. század első felében 770/III–IV

TÖRTÉNELEMTANKÖNYVEK LENGYELORSZÁGBAN 779 története" c. könyv 1818-ban már jelentősebb átdolgozást és kiegészítést nyert, mely főként a két utolsó Piast uralkodását érintette, valamint a lengyel törvényhozást a jagellói időkben, a parasztok helyzetében végbemenő változásokat, a nemesség hatalmának növekedését, továbbá Litvánia és Oroszország történelmének részleteit ölelte fel, ezek Waga feldolgozásából addig hiányoztak. Lelewel számára nagyon kedvező volt barátainak jó véleménye Waga tankönyvének új kiadásával kapcsolatban, amit ő dolgozott át — kiegészítésekkel — s ez további munkára késztette őt ebben az irányban. Tudatában volt ugyanis annak, hogy a javítások ellenére is még sok gyengeség, hiányosság található a műben. így tehát az 1824. évi kiadásban további javításokat s átdolgozásokat eszközölt, s ezek ténylegesen azt eredményezték, hogy Waga tankönyvét úgy lehetett tekinteni, mint Lelewel csaknem önálló munkáját. Maga Lelewel az 1824. évi kiadás előszavában már beszél ezekről az „átalakításokról és kiegészítésekről", és elég bőven indokolja meg azokat. A továbbiak folyamán azonban nincs munkájával megelégedve, tudja, hogy az általa végzett javítások ugyan korszerűsítették a tankönyvet, de szerinte már a „hangszer elavult, de új húrokat feszítve rája és a régieket felújítva egy azok közül mégis elpattan, akkor maga az eszköz is használhatatlanná válik. Sőt az elavult hangszer új »lelket« kíván. Csupán azt nem tudjuk, hogy milyen lesz annak a hatása. Éppen úgy, mint a tankönyvé, melyet javítgatunk. De, hogy milyen csengésű hangot, akkordot adnak a megfeszített húrok, azt nem tudjuk." Teodor Waga tankönyvének 1824. évi Lelewel által történő kiadása még nagyobb elismeréssel találkozott mint az 1818. évi. Kifejezést adott ennek Józef Milaszevski, aki Lelewel művét kiváló eredményként könyvelte el. Lelewel nem bővítette ki Waga „Történelmének" átdolgozása során annak anyagát Stanislaw August Poniatowski uralkodásával, hanem később, 1819-ben nyilvánosságra hozta „Kiegészítés Teodor Waga: >;A lengyel hereegek és királyok története« című könyvét és »Stanislaw August uralkodása« című művét". Az így korszerűsített Waga— Lelewel-féle tankönyvet még néhány évtizeden át használták, mint a nemzeti történelem megismerésének forrását, bár befolyásának jelentősége nagymértékben csökkent. Már az 1825-ös év iskolai használatból kivonását eredményezte Litván-orosz íöldön, ahol addig elég nagy volt rá az igény. A legkisebb kétség sem fér ahhoz, hogy ezt a kibővített és korszerűsített iskolai tankönyvet ki lehetett volna egészíteni és elmélyíteni más egyidőben kiadott és hozzáférhető ilyen típusú könyvekben található anyaggal. Ha a tanulók történelmi tudásának elmélyítését vesszük figyelembe és a jelentősen magasabb tudományos színvonalat, akkor erre lehetőséget adott volna Jerzy Samuel Bandtkie „A lengyel királyság történelme" című tankönyve, melyet abban az időben kétszer is kiadtak, 1810-ben és 1820-ban. Lelewel „az egyik legremekebb lengyel nyelvű műnek" nevezte ezt a tankönyvet, megjegyezvén vele kapcsolatban, hogy „ily módon Bandtkie Naruszewicz és Czackie mellett áll, és senkinek sem illik a nemzeti történelemmel foglalkozni az ő művének tanulmányozása nélkül". Ezt a tankönyvet a korabeli történelmet tanuló diákok széles körben használták, népszerűsége és befolyása messze hatott, nagyon jelentős volt. További tankönyvi kiadvány, amit e helyen kell még megemlítenem, Józef Ealenski és Ignac-Lubicz Czerwinski „Lengyelország történelme" című műve. Falenski tankönyvében sok átvett anyag van J. S. Bandtkie „A lengyel királyság történetének rövid leírása" c. művének első kiadásából — ami azt eredményezte, hogy Bandtkie Falenski munkáját „hitvány kivonatnak nevezte saját munkájából" —, ós rossz néven vette Lelewel véleményét, aki Falenski tárgyi és szerkezeti természetű hibáira rámutatott ugyan, mégis értékelően ismerte el, hogy „nagy tömörségével az alkotás