Századok – 1971

A történelemoktatás kérdései - Tadeusz Slowikowski: Tankönyvek; kézikönyvek a történelemtanításához Lengyelországban a XIX. század első felében 770/III–IV

778 TADEUSZ SLOWIKOWSKI amíg azt Fr. A. Schmidt és J. Albertrandi nem dolgozta át. Teodor Waga sem volt mentes az átvételektől, bőkezűen merített történelmi anyagot ebből a műből saját „Történelmébe", bár ahogyan Lelewel írta: Terjedelme Lengnich történelem könyvéhez viszo-I yítva, lényegesen kisebb, azonban a Lechtől Zsigmond Ágostonig terjedő rész bővebb, tehát a következő résznek lényegesen rövidebbnek kell lennie. Lényegében a történelmi anyagot nem osztotta fel kellő rendszerezettséggel az egyes korszakokra vonatkozóan, melyek közül négyet dolgozott fel. Az első: Lechtől II. Popielig, a második: a Piasztok (Piasttól Magyar Lajosig), a harmadik: a Jagelló kor, és a negyedik: „mely magába foglalja a különböző, mind az idegen, mind a hazai családokból származó királyokat — Henriktől Stanislaw Augustig". Nagyon különbözően ítélik meg Waga tankönyvének eltérését Lengnich munkájától. Lelewel szerint „a három első korszakban Waga teljesen eltér és egészen elült Lengnichtől". Ugyanakkor a negyedik korszakban szorosan alkalmazkodik ahhoz. Sokat átvett tőle, főleg azért — ahogyan Lelewel ezt újból megállapítja —, hogy „Waga ne tudjon eltávolodni a Lengnich által buzgón őrzött igazságtól". Sajnos, a legtöbb tárgyi tévedés és hamis meghatározás az első korszakba és a második korszak, illetve fejezet elejére került, ahol a szerző „távol áll a kifejezések szabatos használatától és gazdagságától, s így ezek a fejezetek az érthetőség hiánya miatt a legnagyobb pontatlanságra vallanak". S ami több, ezeket a hibákat Naruszevic „A lengyel nép története" c. könyvének megjelenése után sem helyesbítette, melyben pedig megtalálhatta a kész összegyűjtött érveket az elrontott és elhomályosított eredeti történetek kijavításához. Ilyen és más szerkezeti és tárgyi fenntartások mellett Lelewel kihangsúlyozza e tankönyv számos értékét, előtérbe helyezve „az elhanyagolt területek, mozzanatok feldolgozását" az egyes uralkodók uralkodásával kapcsolatban, ami feltétlenül elmélyíti a történelmi anyag felfogását, kiszélesíti annak körét, s egyik oldalról változatosságot biztosít, másik oldalról pedig gazdagítja annak tartalmát. A „területek, mozzanatok" alatt a kritikus a következőket érti: „a püspökök alapítványait s azok módosításait, a kitüntetések adományozását, a háborúkat és csatákat, a nevezetesebb szövetségeket, az állam területének növelését vagy csökkenését, a nevezetesebb szejmeket, felkeléseket, mikor milyen bíróságok, törvényszékek, ítéletek, milyen új szabadságok, nemesi kitüntetések és privilégiumok jöttek létre." Waga tankönyvének értékelésót erről az oldalról vizsgálva a bíráló azt állítja, hogy a szerző „a jelentős tények változatosságával — feltűnő rövidsége mellett is —, majdnem felülmúlja Szmitet, sőt Lengyelország nevezetesebb tankönyvírói közé kerül. Waga rövidsége ellenére is több fejezet kifejtésére vállalkozott, mint Lengnich". Valószínűleg ezért ismerték el tankönyvét alapismereti műnek. Tankönyvének diadalmenete több mint 50 évig tartott. A történelemtudomány fejlődése azonban, ahogy ezt Lelewel kifejtette, valamint a megváltozott feltótelek szükségessé tettek Waga tankönyvében kiegészítéseket és javításokat annak érdekében, hogy a tankönyvet a kor igényeihez közelebb vigyék. Ennek a kritikus tökéletesen tudatában volt, s azért izgatták az elkövetett hibák, mert Waga tankönyvének rendkívüli népszerűsége miatt azok általánosan ismertek lettek, hiszen „a gyakran ismétlődő kiadások ellenére az összes hibák megmaradtak, és a példányszámok nagy sokasága miatt a nép között közismertté váltak". Ezeket a hibákat, tévedéseket ki kellett küszöbölni, de „a tudós piarista tanárok közül eddig senki sem vállalkozott ezeknek a hibáknak a kijavítására". Ennek következtében tehát magának a kritikusnak kellett hozzálátnia a javítások és kiegészítések elvégzéséhez e rendkívül olvasott tankönyveket illetően. Józef Zawadzki vilnói kiadó meg volt győződve arról, hogy Lelewel már az 1809. évi kiadást kijavítja. Sajnos, csupán az 1816-os év eredményezett kisebb javításokat. „A hercegek ós királyok