Századok – 1971

A történelemoktatás kérdései - Tadeusz Slowikowski: Tankönyvek; kézikönyvek a történelemtanításához Lengyelországban a XIX. század első felében 770/III–IV

TÖRTÉNELEMTANKÖNYVEK LENGYELORSZÁGBAN 777 országot, s az oroszokat ,,a világ vezető nemzetének" tartja. A könyv e szelleme káros befolyással volt a történelmi jelenségek és események megvilágítására, és különösen sértő módon érintette a lengyeleket nemzeti múltjuk értékelésében. A szerző szerint Lengyelország hálásan köszöni meg a kereszténységet a német császároknak, mivel a kereszténység révén jutott szoros kapcsolatba Oroszországgal. A királyi cím Lengyelországnak sokba került ós állandó háborúkkal veszélyeztette. A lengyel trón választható volta veszélyes volt Lengyelország szomszédai számára, Lengyelország tűzhányóvá vált, melynek lángjai egész Európát fenyegetni kezdték. Azért is kellett a felosztásokat végrehajtani, hogy ezt a tűzhányót megsemmisítsék. Sándor uralkodása kezdetben némiképp megnyugtatta a lengyeleket. A tankönyv már „megfelelően" tárgyalta a francia forradalmat és Napóleont is. Kajdanov tankönyvét orosz nyelven vezették be a lengyel iskolákba s a Kongreszszusi Királyságban is, mint alapismereti tankönyvet. Lengyel nyelvre Leon Rogalski fordította le, Lelewel tanítványa. A cenzúra azonban nem engedélyezte, hogy a tankönyvben Lelewel javításokat, kiegészítéseket eszközöljön. Varsóban F. Rentkowski is lefordította a könyvet és a fordítások a Miklós cár korabeli egész időszakon át folytatódnak. Krakkó területén Kajdanow tankönyve a történelem tanításában már a húszas években kisegítő szerepet kezdett betölteni 1833 után egyre gyakrabban találunk feljegyzést róla az iskolai történelemtanítási tárgypedagógiai irodalomban. Hivatalosan a Szent Anna Líceumban lépett érvénybe 1840-ben, mint alapismereti tankönyv. El kell ismernünk, hogy a történelmi anyag feldolgozásával kétségkívül felülmúlta Sawicki tankönyvét és magasabb tudományos színvonalon is állt. Hangneme azonban megrémítette az ifjúságot, mely nem tudott megbékélni lengyelellenes beállítottságával. E mű tárgyával kapcsolatban csupán egy bővebb nyilatkozat áll rendelkezésünkre. Ez azonban olyan jelentős, hogy érdemes teljes egészében idézni: „Márpedig az az ártalmas mű, melyet megtanulásra mind egy szóig előírtak s azt csaknem könyv nélkül kellett tudni, ez az az Egyetemes történelem volt, melyet Rogalski és Kajdanow fordított. Ez a mű a krakkói Nevelésügyi Bizottság lelkiismeretlenségének következménye volt. Elképzelhetjük, hogy egy olyan orosz, mint Kajdanow, hogyan tudott írni Oroszországról és Lengyeloszágról. A gyermeknek könyv nélkül meg kellett tanulnia a művet, a szétszórtan minden kötetben, minden időszakra vonatkozóan közzétett részleteket is, melyekben a lengyel' királyoknak felelőtlenül neveket adnak. Ezt az egyetlen forrást jelölték meg, melyből a hazai történelmet meg kellett ismerni." A lengyelországi történelem tankönyvek áttekintését annak a könyvnek a megvitatásával kezdjük, mely Krakkóban a lengyel történelem tanításának egész időszakán át betöltötte az alapfokú mű funkti jját, s ugyanakkor a legnépszerűbb az ötvenes évek idején. Ez Teodor Waga: „Lengyel hercegek és királyok története" e. könyve. . Teodor Waga piarista paptanár a Mazowszen született, wiski földön, Szezuczynban 1739-ben. Képességei és átlagon felüli szorgalma felhívta rá Stanislaw Konarski figyelmét, aki érdeklődött tanulmányai iránt és gondos pártfogásával vette körül. Jóllehet, nagyobb tudományos sikerrel nem tűnt ki, mindamellett: „Azok közül a nagytudású emberek közül való volt, akik dicsőséget inkább a helyes nevelésért ós a másoknak átadott tudásért, s nem nagy és mutatós írásműért érdemelnek. A vele való érintkezést kellemessé tették a különféle anekdoták és elbeszélések, melyekkel beszédét fűszerezni tudta. 1801-ben, életének 63. évében halt meg Varsóban." Mind a korabeliek, mind az utódok emlékezetébe bekerült, főleg mint az egyik első lengyel nyelvű iskolai oktatást szolgáló, érthetően és könnyed stílusban feldolgozott nemzeti történelem könyv szerzője. Joachim Lelewel terjedelmes, tudományos fejtegetésben mutatta be és tárgyalta azokat a részeket, melyeket Lengnich munkájából vett át s amit ő igen sokra becsült,