Századok – 1971

A történelemoktatás kérdései - Tadeusz Slowikowski: Tankönyvek; kézikönyvek a történelemtanításához Lengyelországban a XIX. század első felében 770/III–IV

776 TADEUSZ SLOWIKOWSKI kodott, és Ázsia, Afrika földrajzi leírása után áttért az „asszírok, médek, perzsák, Egyiptom és néhány más ókori ország" történelmének a bemutatására. Ez az eltérés a világias alapelvektől — melyekre egyébként Skrzetuskiék tankönyvei támaszkodtak -, jellemző vonása volt Sawicki általunk tárgyalt tankönyvének. Ezenfelül nagyon szűkre szabott volt: az egyetemes történelem egésze a lengyel történelem részleteivel együtt 212 nyomtatott oldalt foglalt magába. Felfogása és feldolgozása sem állt megfelelő színvonalon. M. H. Serejski a hanyatlást tárgyalva, a függetlenség elbukása utáni történelemtanításban rámutatott, mint a tudományos pozícióktól való eltávolodás szembetűnő példájára ebben az időben Sawicki tankönyvére, továbbá Skrzetuskiék világi tankönyveinek a polocki jezsuiták írásaival és Sawicki, valamint Kotowski gyenge tankönyveivel történt pótlására. Másrészt azonban el kell ismernünk, hogy a tematika felfogása eléggé jó és tartalmas volt, a szerző elgondolását érthetően fogalmazta meg, a tankönyv anyaga ebből kifolyólag könnyen tanulható és elsajátítható, s így az iskolai munkához megfelelő volt. Lengyel földön tehát több éven át tartó létjogosultságra tett szert. Jellemző, hogy a tankönyvet Litván-orosz földön nem használták, ahol Skrzetuskiék tankönyvei mellett Schröckh, majd Kajdanow tankönyveit is alkalmazták. Ezzel szemben a Kongresszusi Királyságban alapismereti könyvként való használatát rendelték el. Krakkóban közvetlenül a Szabad Város megalakulása után került bevezetésre. A hazai tankönyvtermésben — az egyetemes történelem terén — a második helyen Pawel Kotowski tankönyve állt. Kotowski Schröckh művét fordította le, amelyben a szerző a világ teremtéséről, a Paradicsomról, bibliai történetekről, így Káinról és Ábelről, az özönvízről és a Bábel tornyáról is szól. Ezekből a történetekből az Egyiptom történetébe való átmenetet úgy tárgyalja, mint az emberiség történelmi eseményeinek további folyamatát. Hiányzott azonban annak a különbségnek a feltüntetése, ami a szentírás ós a tényleges történettudományi ismertetés között fennáll. Az előszóban, amelyben az olvasó számára ki kell fejteni azokat az okokat, amelyek miatt a szerző rászánta magát munkája kiadására, didaktikai és fideista természetű elemek találhatóak. Dominik Szybinskinek még a XVIII. században kiadott tankönyve hasonló szerepet töltött be, mint P. Kotowski „Ókori történelme". Didaktikai szempontból segédkönyv volt, mindamellett, hogy néhány leányiskolában úgy szerepelt mint alapismereti tankönyv a történelem tanításához. Kétkötetes munka, eléggé terjedelmes és jelentősen felülmúlta Sawicki tankönyvének szerény anyagát. A Nemzeti Nevelésügyi Bizottság idején Szybinski tankönyve Skrzetuskiék nagyszerű tankönyveinek árnyékában állt, melyek kétségtelenül felülmúlták azt az ismertetés, a feldolgozás jellegével, áttekintheti, szerkezetükkel, valamint fogalmazásuk érthetőségével. A függetlenség elvesztése után, amikor Skrzetuskiék tankönyveit háttérbe szorították a kedvezőtlen politikai viszonyok, Szybinski könyve már túljutott a biztosra vehető elszigeteltségen, sőt kiadását is felújították. Nagyobb didaktikai szerepet azonban nem játszott, bár főleg litván-orosz földön, elég népszerű volt. A húszas években Stefan Sawicki tankönyvét lassan kezdte kiszorítani az egyre jobban tért hódító Kajdanow „Egyetemes történelem" tankönyve Krakkó területén és a Kongresszusi Királyságban. Iwan Kajdanow (1780—1843) a Pétervári Pedagógiai Intézet ama 12 növendékének testületébe tartozott, akiket Nowosilcov javaslatára azért küldtek külföldre, hogy felkészüljenek a tanszékek elfoglalására a Pétervári Egyetemen. Getyndzeben tanult és a híres Heeren történész tanítványa volt. Oroszországba való visszatérése után elfoglalta tanári állását a Carsko-Selo-i Líceumban és hozzáfogott az egyetemes történelem felel olgozásához. A szerző I. Sándor cárnak dedikált tankönyvében dicsőíti a cárt, Orosz-