Századok – 1971
Közlemények - Sipos Péter: Milotay István pályaképéhez 709/III–IV
720 SIPOS PÉTER antikapitalizmusát. Persze más irányban azok, akik ezekben a fejleményekben — lényegében helyesen — a katonatiszti-államhivatalnoki rétegek önálló törekvéseinek vereségét látták, személyi tekintetben sérelmesnek érezték, hogy háttérbe szorultak, gazdasági vonatkozásban pedig „kimaradtak az üzletből", annál határozottabban ragaszkodtak korábbi célkitűzéseikhez, sőt hangadóik 1924-ben formulázták meg a „Fajvédő Kiáltvány"-t, az ellenzékbe vonult Gömbös-csoport Magyar Nemzeti Függetlenségi Pártjának programját. A fajvédők követelték a ,, . . . zsidóság által megszerzett minden földbirtoknak, ipar, kereskedelmi ós banktőkének a zsidóság országos nóparánya határáig való visszahódítását céltudatos törvényhozási, társadalmi és kormányzati munkával", továbbá országos „foglalkozási kataszter felállítását, biztosítandó, hogy a zsidók addig nem helyezkedhetnek el sem az ipar, sem a kereskedelem, sem a szellemi foglalkozások terén, amíg foglalkozási áganként és községenként nem érik el a törvényhozás által megállapított határt. A zsidó vagyon kisajátítása egyúttal feltételezi a kapitalizmus, a „nemzeti" hivatásáról megfeledkezett nagyvagyon „súlyos kinövéseinek" megszüntetését. Mindebben a fajvédők elképzelései szerint döntő szerepet kell játszania az államnak, amelynek beavatkozása a gazdasági életbe, hangsúlyozottan a liberalizmus tagadásával, a program lényeges alkotóeleme. A fajvédők gazdaságpolitikai koncepciójának nem kevésbé fontos része az agrárius elvek diadalrajuttatása. „Akarjuk Magyarország gazdasági életének agrár szellemben való újjászervezését" — olvashatjuk a szövegben, amely lépten-nyomon hangsúlyozza a hitel-, ipar- és kereskedelmi politika, sőt a közoktatás gyökeres átalakítását az agrárizmus jegyében.5 2 A fajvédők programjában minden más ellenforradalmi párt manifesztációjánál nagyobb hangsúlyt kaptak a szociális kérdések. Gömbösék tisztában voltak azzal, hogy pusztán szuronyokon nyugvó katonai diktatúra a forradalmakat követően értelmetlen, és nem szolgálja sem az uralkodó osztályok közös érdekét, még kevésbé a katonatisztiállamhivatalnoki réteg önös céljait. A kéznyújtást az „alsóbb néposztályok" felé megkönnyítette a világháborús élményeken nyugvó „lövószárok-közösség", a hamis tudat egy sajátos képződménye, amelynek nem lebecsülhető szerepe volt a fasizmus előretörésében.5 ' A fajvédők földreform-javaslata kimondta az egyház és a „történelmi középosztály" kezén levő birtokok sérthetetlenségét; a latifundiumok közül is csupán az „idegen kézen" lévők megváltását, s az 1000 holdnál nagyobb hitbizományok megszüntetését, s általában a 15 ezer holdas ( !) birtokmaximum törvénybeiktatását kívánta. A munkáskórdés megoldásának útját abban látták, hogy biztosítani kell állami ellenőrzés mellett a szakszervezetek teljes depolitizálását, másfelől szükség van a „munkásbiztosítás reformjára, s arányos részesedés juttatására a nyereségből".54 A fajvédő program egyes elemei, az állam szerepének hangsúlyozása, a faji-nacionalista alap, a 20-as évek magyar politikai légkörében szokatlan szociális demagógiája -— jellegzetesen fasiszta velleitást fejeznek ki. A Fajvédő Kiáltvány lényegében az első kísérlet a magyar viszonyokra alkalmazott fasiszta ideológia kialakítására, amely természetszerűleg magán viselte kialakító szűkebb környezetének — a dzsentri államhivatalnoki-katonatiszti rétegnek — alapjában korszerűtlen agrárius beállítottságát. Egyúttal éppen ebben a szemléletben rejlik a fajvédő ideológia csődjének alapvető oka — az agrárius koncepció összeomlása szükségszerűen maga alá temette a fajvédő programot is, bár ennek egyes elemei a későbbiekben még felbukkannak egyes szélsőjobboldali áramlatok gondolkodásában. 62 Fajvédő Kiáltvány. Bpest. 1924. 63 Vö. Rínki György: Gondolatok az ellenforradalmi rendszer társadalmi bázisának kérdéséhez az 1920-as évek elején. Történelmi Szemle, 1982. 3 — 4. sz. 360. 1. 54 Fajvédő Kiáltvány.
