Századok – 1971
Közlemények - Stier Miklós: A kormánypárt fasiszta-jellegű átszervezésének csődjéhez (1935–1936) 696/III–IV
A KORMÁNYPÁRT ÁTSZERVEZÉSÉNEK CSŐDJÉHEZ (1935 - 36) 705 fasiszta berendezkedés megvalósítására irányt vett gömbösi garnitúra döntő többségében az úri, dzsentri-dzsentroid középosztályból került ki, s hogy szemlélete ilymódon alapvetően a régi nemesi-táblabírói, dzsentri szemlélet hagyományaihoz nyúlt vissza, uralkodó motívuma pedig az úri, a „felülről" kiinduló, a szolgabírákra, a régi államapparátusra támaszkodó, a német és az olasz fasizmusénál formailag is sokkal konzervatívabb, sőt arisztokratikusabb felfogás volt, jelzi, hogy Magyarországon a totális fasizmus kiépítésének belső — magán a szélsőjobboldalon belül is jelentkező — akadályai is voltak. Gömbös és társai — szemben a német ós olasz fasizmus kispolgári vezető garnitúrájával — sokkal inkább tartoztak az „úri" világba, semhogy tényleges tömegmozgalmak kiépítésére alkalmassá válhattak volna. Egyszerűen képtelenek voltak arra, hogy akár még a célok azonosságának tudatában is, lemásolják a német vagy az olasz szervezeti formákat. Véleményünk szerint 1935 decemberében a pártszervezés kérdésében a szélsőjobboldali Gömbös-garnitúrán belül jelentkező, a politikai élet szférájában nyiltan megnyilvánuló nézeteltérések alapját egyrészt éppen e fent jelzett belső ellentmondások képezték. Ezek a belső ellentmondások természetesen korábban is léteztek, kibontakozásukhoz azonban éppen arra az időre volt szükség, amíg nyilvánvalóvá váltak e rétegek valódi tervei, céljai, amíg ténylegesen is megindult az állami-társadalmi élet totalizálásának folyamata. Az ellentmondások felszínretörésének másrészről természetesen előidézőjévé vált az a társadalmi-politikai helyzet is, amelyet a társadalom különböző rétegeinek éppen ezen ,,úi i" fasiszta gárdájának törekvései által kiváltott reakciója határozott meg mindenekelőtt. Ez a visszahatás ugyanis 1935 őszére már többé-kevésbé nyílt ellenzéki politikában nyilvánult meg, kedvező helyzetet teremtve ezzel az „úri" fasiszta rétegekben rejlő belső ellentmondások politikai síkon való kirobbanásának. Ebben a színképben válik véleményünk szerint érthetőbbé Kozma Miklós belügyminiszter szerepe is a totális pártszervezés problematikájában. Utaltunk már arra, hogy az 1935-ös választások után kialakult belpolitikai szituációt reálisan mérte fel, s decemberi fellépése részben józan mérlegelésből, az egész kormányzati rendszer, valamint saját maga jól megfontolt érdekeinek felismeréséből következett. Nem kétséges, hogy egész karrierje indíttatásából, baráti köréből, s túl ezen — végsőfokon — társadalmi helyzetéből is következően a legerősebb szálak fűzték a Gömbös nevével fémjelezhető, a 30-as évek első felében valóban szélsőjobboldalinak számító, totális törekvéseket képviselő politikai csoportosuláshoz. Ennek maradéktalan megnyilvánulását láthatjuk éppen abban, hogy 1935 tavaszán, a második Gömbös-kormány megalakulásakor az ország belügyminisztere lesz. Mint belügyminiszter, kétségtelen, hogy eleinte szinte minden lényeges kérdésben a miniszterelnökkel való egyetértésben jár el. Adódnak azonban kisebb ügyek (közigazgatási, helyi politikai jelentőségű esetek pl. Fejér megyében), amikor — megint csak az erőviszonyok, a helyzet konkrét és nagyon reális megítélése alapján — láthatóan tulajdonképpen a radikális jobb- vagy szélsőjobb ellen tesz intézkedést, nem egy esetben pl. a konzervatív-arisztokrata ellenzék javára.38 Kozma személye, politikai koncepciója véleményünk szerint bizonyos mértékig elkülönül a kormány más tagjaitól, de legalábbis mindenképpen enyhébb árnyalatát képviseli a Gömbös-időszak szélsőjobboldaliságának, mint pl. Bornemissza, „a kabinet élharcosa" — ahogyan Bethlen nevezte. A fentebb jelzett kisebb jelentőségű kérdéseken túl ezt támasztja alá Kozmának a pártszervezés kérdésében tanúsított magatartása is. Ő valójában megértette, hogy a gömbösi kísérlet, a gömbösi tempó és módszerek — egyszóval az egész koncepció — 1935 végére zsákutca felé közeledtek. Kozma egész felléptével — lényegében az ún. bakonyi minisztertanácsok óta : — egyfajta „visszalépést", a hagyományosabb, a magyar történelmi, társadalmi 38 Erre vonatkozóan: Glatz Ferenc—Stier Mihlós: Megyei küzdelmek a gömbösi reformtörekvések körül (1933—1938). Történelmi Szemle. 1971. 1. sz.
