Századok – 1971
Közlemények - Stier Miklós: A kormánypárt fasiszta-jellegű átszervezésének csődjéhez (1935–1936) 696/III–IV
700 STIEB, MIKLÓS értekezletet" kíván tartani. Ezen túlmenően pedig határozottan felszólítja a főispán1 kart, hogy „amennyiben . . . kételye támadna atekintetben, hogy a szervezési utasítások egyes pontjai a közigazgatási ügyintézésben zavart okozhatnak, vagy éppen a közigazgatási hatóságok feladatkörébe vágó tevékenységet állapítanának meg, vagy charitatív s népegészségügyi téren keresztezhetnek a hatóságok ügykörét, ez esetben hasson oda, hogy a kérdéses pontok végrehajtása egyelőre folyamatba ne tetessék." (Kiemelés tőlem. — S. M.)14 Kozma tehát intézkedésével keresztezi a pártközpontból jövő főtitkári utasításokat. Ismerve a vármegyei konzervatív-bürokratikus viszonyokat — a belügyminiszternek egyetlen ilyen utasítása valóban a legtöbb megyében megtorpanthatta a szervezés lendületét — ott mindenesetre biztosan, ahol nem kifejezetten szélsőjobboldali, Gömböshű főispán működött. Márpedig a megyék abszolút többségében a régi főispáni garnitúra tagjai maradtak meg.1 5 A belügyminiszter hamarosan döntésre határozta el magát. 1935. december 7-én levelet küld a főispánokhoz, amelyben jelzi: a főispáni értekezletet december 12-én tartja a belügyminisztériumban, ahol minden főispán feltétlen személyes megjelenésére számít.1 6 Kozmában a fasiszta jellegű tömegpártszervezéssel szembeni fellépés gondolata természetesen nem ezen utolsó 1-2 hét eseményeinek következtében izmosodott tetté. Ő már az augusztusi bakonyi minisztertanácson — egyelőre minden különösebb visszhang nélkül — „a pártszervezésben elkövetett hibákról" beszélt, amelyek — szerinte — „sokszor az ellenzék malmára hajtják a vizet ós nehézségeket okoznak közigazgatási vonatkozásban is".1 7 Az ősz folyamán a nyilvánosság előtt ugyan még védi az akciót,1 8 a főispáni értekezleten viszont kijelenti, hogy a Marton—Bóldi-féle pártszervezési utasítások „kollektív államban jók volnának, de az nem vagyunk, reánk nézve károsak . . . Az utasításokat ilyen formában alkalmatlannak tartja és értök fele ősséget vállalni nem hajlandó."1 9 A Gömbös—Marton-féle pártszervezés elvónekl és gyakorlatának ez a kategorikus tagadása, Kozma kemény fellépése, s mint látni fogjuk e kérdésben tanúsított következetes magatartása csakis azzal magyarázható, hogy mint; belügyminiszter megkísérelte a realitások felmérését. 1935 nyarán, kora őszén még úgy látta, hogy az akkori politikai szituációban „a kormány csak felülről bukhat, újításokra még képes, de csak lassú tempóban, s ez az eddigi rendszernek igen csekély megváltoztatásával történhet. A régihez való ragaszkodás nálunk az alkotmányhoz való ragaszkodás jelszava alatt történik" — fűzte hozzá.20 Megjegyzéseiből kiderül, hogy számol a kormányzatot a hagyományos uralkodó osztályok exponált politikusainak részéről érhető s egyre aktivizálódó ellenállásával,21 de számol — mint azt már említettük — a tömegek egyre erősödő szociális elégedetlenségével is, amelyet az ellenzék nagyon is kihasználhat. Éppen ezért — valószínűnek tartjuk —, Kozma részben kormányának jól felfogott érdekében tartotta szükségesnek a Martonféle NEP szervezés túlhajtásainak megnyirbálását. Álláspontja az lehetett, hogy nem kell a kormány amúgy is nehéz helyzetét tovább súlyosbítani, az ellenzéknek lehetőséget adni 14 Kozma Miklós belügyminiszter 1935. dec. 2-i leirata gr. Széchenyi Viktor fejérmegyei főispánnak. Fejórmegyei Állami Levéltár (a továbbiakban: FAL) Főisp. res. 89/935. 15 A Gömbös-irányzat hívei közé Ostffy Lajos, Radocsay László, Kozma György, Fáy István, Szilágyi Lajos, Borbély-Maczky Emil főispánok számíthatók. 16 FÁL. Főisp. res. 89/935. 17 OL. Kozma ír. 5 cs. Adatgyűjtemény 1935. III. 18 Ld. Debrecenben elhangzott beszédét: Reggeli Újság, 1935. okt. 14. 19 A főispáni értekezlet jegyzőkönyve. FÁL Főisp. res. 89/1935. 20 OL. Kozma ír. 5. cs. Adatgyűjtemény 1935. III. 21 „A kormány kevés olyan törvényjavaslatot fog tudni a parlament elé terjeszteni, melyről felsőház, ellenzék ós sajtó egy része nem állapítanák meg az alkotmánysérelmet." — OL. Kozma ír. 5. es. Ádatgyűjtemény 1935. III.