Századok – 1971
Közlemények - Stier Miklós: A kormánypárt fasiszta-jellegű átszervezésének csődjéhez (1935–1936) 696/III–IV
A KORMÁNYPÁRT ÁTSZERVEZÉSÉNEK CSŐDJÉHEZ (1935 - 36) 701 a kormányzat-ellenes harcok kiszélesítésére, ráadásul olyan kérdésben, amelynek kapcsán a társadalom nagyobb többsége (nagytőke, nagybirtok, a klérus, a Kisgazdapárt tömegei, a liberális ellenzék, a szociáldemokraták ós a magyar munkásmozgaloríi egésze) szembekerül a kormánypárttal. Kozma december közepi határozott fellépésének közvetlen kiváltó oka pedig az lehetett, hogy a NEP főtitkárságáról az egész országot behálózó „bizalmas utasítások" és szervezeti szabályzatok tömkelege zúdult a főispánokhoz, mint a párt megyei szervezeteinek elnökeihez. Kozma mint belügyminiszter saját hatáskörébe történő beavatkozásnak láthatta Martonék akcióit, s azzal az igénnyel hivathatta össze a főispánokat, hogy megakadályozza a párt és állami közigazgatás határainak összemosódását. Aggodalmának lényege az volt, hogy „a pártszervezés módszere a párt kiépítését a hivatása szerint minden párton felülálló közigazgatásra alapítja".22 A helyzetet súlyosbította az a körülmény is, hogy a főispánokat gondosan figyelték és ellenőrizték az ún. „Élharcosok", s a központban— Marton Béla főtitkárnál—jelezték, hogy mit tartanak be az utasításokból és mit mellőznek. Ilymódon az a felemás, tulajdonképpen törvénytelen helyzet adódott, hogy a főispánok, kiknek felettes hatósága a belügyminiszter, s politikai felelősséggel csak a kormánynak tartoztak, a pártbürokrácia fennhatósága alá is kerültek, és a NEP országos központja úgyszólván az egész közigazgatási apparátussal szinte teljes mértékben rendelkezett. Ez ellen emelte fel szavát Kozma Miklós belügyminiszter nem kis mórtékben szorítva az ország, különösen az ellenzék közvéleményétől, s mint arra már utaltunk, az egész kormányzati rendszer, s nem utolsó sorban saját maga jól felfogott erdekében. A főispáni értekezlettel Kozma célja kétségtelen az volt, hogy Mártonnál szembeni fellépésének kellő bázist, demonstrációt állítson. Ügyes taktikai húzással, azzal ugyanis, hogy amikor szavazásra tette fel a kérdést, a főispánok már ismerték a belügyminiszter állásfoglalását, sikerült elérnie, hogy a jelen lévő Marton Béla előtt a főispánok igen nagy többsége a főtitkár utasításaival szemben foglalt állást, a megye első emberei néhány kivétellel szembefordultak a fasiszta jellegű tömegpárt megteremtésére irányuló törekvésekkel. A főispáni értekezlet után közvetlenül azonban nem került sor intézkedés foganatosítására. Az ülés berekesztése előtt maga Kozma is közölte a főispánokkal, hogy „az ügyet felsőbb helyre fogja fölterjeszteni". A kérdésben ugyanis láthatóan Kozma és Gömbös között is voltak lényeges nézeteltérések. Szeretnénk utalni arra, hogy Gömbös politikai koncepciójában már korábban is nagy súllyal szerepelt, központi helyet foglalt el a fasiszta jellegű tömegpárt kiépítésének kérdése, s elképzelésében világosan jelentkezik az a törekvés, hogy az egész közigazgatást a pártnak rendelje alá, gleichschaltolva ily módon a magyar közigazgatás rendszerét. 1934 tavaszán egy, a főispánokhoz írott levelében vázolja koncepcióját: „Felkérlek tyjhát arra, hogy a jövőben pártpolitikai és szervezési kérdésekben a Nemzeti Egység országos elnökségének irányítása alapján cselekedjél, és ne keresd azokat az esetleges súrlódási felületeket, amelyek kettős minőségetekben, mint főispán és a Nemzeti Egység vármegyei elnöke, előállhatnak, ha nem az elérendő célt nézitek, hanem az amellett eltörpülő kicsinyes szempontokra is figyelemmel vagytok."23 Nyilvánvaló, hogy Gömbös 1935 végén is a totális tömegpárt-szervezés mellett foglalt állást. Erre az alább felsorakoztatott tényeken túlmenően már csak abból a meggondolásból is következtethetünk, hogy éppen 1935 szeptemberében — ha úgy tetszik tehát hatalma tetőpontján — berlini látogatásakor Göring porosz miniszterelnöknek mintegy személyes ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy Magyarországon rövid időn belül fasisz-22 Új Nemzedék, 1936. jan. 8. 23 Gömbös Gyula miniszterelnök levele Széchenyi Viktor főispánhoz 1934. márc. 7. FÁL Főisp. res. 23/934. и Századok 1971/3—4.
