Századok – 1971
Közlemények - Pál Lajos: Rónay Jácint 670/III–IV
672 PÁL LAJOS Győr városának ebben az időben 17 000 lakosa volt, egyike a legvagyonosabb és legműveltebb városoknak. A városban volt egy kir. akadémia, egy Benedek rendi főgimnázium, püspöki papnövendékház, evangélikus gimnázium, leánytanító intézet, több elemi ós rajziskola, könyvnyomóintézet és könyvkereskedés.4 A város ipara különösen a Védegylet megszervezése óta fejlődött nagyot. Volt itt egy nagyobb és három kisebb posztógyár, kesztyűgyár, cukorgyár. A városban — 1846-ban — 812 céhes mester és 214 kereskedő volt. A megyében virágzott a gabonakereskedelem: évente 1 millió mérő (1 mérő = 75 kg) búzát ós 800 ezer mérő árpát, zabot, tengerit szállítottak tovább. Főleg közvetítő kereskedelmet folytattak.5 A városban nagy számmal éltek német anyanyelvű polgárok, akik a liberálisok közé tartoztak többségükben. A városban megjelenő lap, a német nyelvű „Vaterland" 1847 januárjától magyar nyelven „Hazánk" címen jelent meg, s új szerkesztője, Kovács Pál, jó kapcsolatokat épített ki nemcsak a győri, hanem a pesti liberális körökkel is. Ezzel a győri Hazánk országosan is az egyik legjelentősebb vidéki lappá vált. A győri liberálisok egyik elismert vezetője Lukács Sándor volt, 1848-ban a helybeli ifjúság szervezője ós politikai vezetője, 1848 nyarán a márciusi fiatalok közül Irinyi, Irányi mellett őt is megválasztották országgyűlési képviselőnek. Győrött két önkéntes zászlóaljat szervezett, s egyike volt azon hét képviselőnek, akiket elsőkónt neveztek ki kormánybiztosnak. Legfontosabb tevékenysége 1849 nyarán a hadfelszerelési kormánybiztosi hivatal ellátása volt. Kovács Pálnak Rónay tudományos publicisztikai tevékenyT-sógóben, Lukács Sándornak pedig politikai színrelépésében volt nagy szerepe. Rónay pályájának első szakaszában filozófiai, lélektani munkákat ír. Mint Hetényi és Vargha, a filozófia felől közelíti meg a lélektani problémákat. Győri tanárkodása idején előadások tartására készített egy kisebb, összefoglaló jellegű munkát, a „Bölcsészet története" címmel, melyet később — sikertelenül — megpróbált kiadatni. Munkájának alapgondolata az igaz, szép ós jó középpontba állítása — mint az egyezményeseknél általában — a harmónia praestabilita fogalmából adódik. Minden esemény, dolog az előre elrendelt harmóniára törekszik, — mely végső soron isteni eredetű —, következésképp az igazra, szépre és jóra. A gondolkodó ember aktivitása — mely eszerint lényegében passzivitás — abban áll, hogy felismeri azokat a törvényeket, melyek e cél eléréséhez szükségesek. Minden ami a szép, jó és igaz fogalmával ellentétes, — s ezek közé tartoznak e filozófia képviselői szerint a társadalmi forrongások is, — ebben az irányzatban nem nyernek polgárjogot, mert a fent említett célok elérésének egyetlen eszköze a lassú evolúció, a reformok sorozata. Ebből következik, hogy a társadalom művelt embereinek, a nemességnek ós a polgárságnak az összefogása és együttes munkálkodása a fejlődés záloga. Rónay munkájában és a többi egyezményes szerző munkáiban, sokszor találkozhatunk a forradalom képének felidézésével, annak véres, ellenőrizhetetlen, előre nem látható fordulataival, de ez csak arra szolgál, hogy figyelmeztessék a hatalom birtokosait: ha nem veszik kezükbe az irányítást, és nem mennek az eseményeknek elébe reformokkal és más békés eszközökkel, úgy a következmények csak olyan események lehetnek, melyeket többé már lehetetlen megállítani, még kevésbé kézben tartani. Harmonikus esztétikájukkal éppúgy szembenállt a forradalom mindent elsöprő, leromboló, tagadó természetűnek látott új esztétikája, mint a harmonikus etikával a forradalom kemény morálja, ezért az egyezményes filozófia tartózkodott mindazon rendszerektől, melyek a „szélsőséges" formákat hirdették. Kéziratban maradt feljegyzései tanúsítják, hogy már a 40-es évek elején élénk érdeklődéssel fordult a lélektan felé. 1840—45 között készített jegyzetei alapozták meg 4 Uo. 20-21. 1. 6 Uo. 18. és 19. 1.
