Századok – 1971

Közlemények - Pál Lajos: Rónay Jácint 670/III–IV

KÖZLEMÉNYEK Pál Lajos: Rónay Jácint A XIX. századi Európát — főleg a század első évtizedeiben — átható nagy gondolatrendszer, a liberalizmus a feltörekvő burzsoázia követeléseit, a hatalom megragadásának és birtoklásának igénye által meghatározott elképzeléseket tükrözött. Európa nyugati részein már „birtokon belül" volt a polgárság, amikor a társadalmi haladásért küzdők Magyarországon szintén liberális jelszavakkal szálltak harcba a társadalmi, politikai, gazdasági fejlődésért. A korszak történetének kiváló kutatója — Barta István — így foglalta össze azokat a történelmi fejlődésben gyökerező sajátosságokat, amelyek megkülönböztették a magyar liberalizmust, annak fejlettebb, nyugati formájától: a polgárság gyengesége miatt az átalakulásban legjobban érdekelt árutermelő középbirtokos nemesség vitte a vezető szerepet, s ez egyben előtérbe helyezte az átalakulás agrárkapitalista jellegét. A polgári átalakulás gazdasági és politikai függés viszonyai között ment végbe, a maga negatív és pozitív következményeivel, tekintve, hogy az önrendelkezés hiánya akadályozta az átalakulást, de lehetővé tette, hogy a társadalmi haladásért és a gazdasági, politikai függetlenségért vívott harcot össze lehetett kapcsolni. Külön sajátosság volt, hogy a harcot egy soknemzetiségű országban kellett megvívni, ahol az éledő polgári nacionalizmus segítő és gátló szerepet egyaránt betöltött. Ez a liberalizmus, összefüggésben azzal, hogy a vezető szerep a nemességé volt, a nemesség érdekeit tükrözte elsősorban. A magyar nemesi liberalizmus forradalomellenes volt, sőt létrejöttét I is a forradalom megelőzésének szándéka vezérelte. Az átalakulást nem a fennálló társadalmi és tulajdonviszonyok megváltoztatásával, hanem azok tiszteletbentartásával kívánták végrehajtani. Ezek a sajátos körülmények szülték az érdekegyesítési politikát. A középbirtokos nemesség kétfrontos harcot vívott; egyrészt a haladással szembenálló erőkkel, másrészt a parasztsággal és a polgársággal, minthogy ezekkel szemben maga is mint feudális kizsákmányoló lépett fel. A parasztság és a városi polgárság megmozdulásait követően az érdekegyesítési politika új elemekkel bővült, nevezetesen a politikai jogok egy részének e rétegekre való kiterjesztésével. Főbb képviselőik felismerték azt, hogy ezzel egyrészt gyengíthetik az említett rétegek osztályharcát, másrészt biztosíthatják hátukat Béccsel szemben.1 A liberalizmus nem volt filozófiai rendszer, de gondolataival termékenyítően hatott az ekkor nálunk kialakuló egyezményes filozófiára. Minthogy a továbbiakban Rónay Jácint életét és tudományos tevékenységét akarjuk nagy vonalakban megrajzolni, e helyütt az egyezményes filozófiát és az abból kinövő empirikus pszichológiát is csak vázlatosan tárgyaljuk, éppen annyira csak, amennyire témánk megkívánja. Hetényi János, Szontagh Gusztáv és mások, az egyezményes filozófia kidolgozói, — ahogyan ők írták —- a magyar karakternek megfelelő filozófiai rendszert akartak 1 Barta István: A magyar polgári reformmozgalom kezdeti szakaszának problémái. Történelmi Szemle, 1963. évf. 3 — 4. sz. 325 — 335. 1.