Századok – 1971
Tanulmányok - Szabad György: Eötvös József a politika útjain 658/III–IV
EÖTVÖS JÓZSEF A POLITIKA ÜTJAIN 665 veres támadása után nem ígért békés megoldást. Eötvös nem csupán félénksége miatt távozott, vagy Kossuthtal való nézetkülönbségei miatt, sokkal inkább azért, mert úgy vélte, egyszerre omlik össze a hazai polgári átalakulás külső és belső biztosítékrendszere. Első megingása — Pulszkytól Bécsben titkon útlevelet kért — szeptember 9— 10-e táján volt,'amikor az uralkodó elutasító feleletet adott a Batthyány-kormány és az országgyűlés békekereső küldöttségének, Pesten viszont — értesülése szerint — Ivánka Imre katonáival hatalmába kerítette az Újépületet, és tüntetés tüntetést követett.4 1 Még hazatért, sőt szeptember 18-án Bécsbe kísérte azt az újabb küldöttséget, amit Kossuth javaslatára menesztett a magyar törvényhozás a bécsi parlamenthez, a két alkotmányos testület együttműködésének biztosítására a megbékélés érdekében. De a bécsi parlament többsége leszavazta a magyar küldöttség fogadását, sőt a bécsi kormány követelésére a frankfurti parlament is visszavonta Szalay László követi elismerését. A külső alkotmányos védőpajzs — Eötvös reménysége — darabokra tört.4 2 Eötvöst nem vigasztalta a bécsi tömegek tomboló magyarbarát tüntetése, önkénteseik áradása Magyarországra. Mégis hazajött, sőt szeptember 25-én felszólalt a képviselőházban, tőle szinte szokatlan, talán önmagát is bátorító határozottsággal: ,,A szabadság oly valami, mit olcsó áron kapni nem lehet. . . csak most, mióta Magyarország legjobb vérével oltalmazza szabadságát, csak most lesz szabadsága állandó". De az önvédelem szükségességének e határozott indoklásához még hozzáfűzte: „A szabadságot vérrel kell áztatni, de nem utczákon, hanem a csatamezőn."43 És három nap múlva Lamberg grófot, a törvényes magyar országgyűlés feloszlatására törvénytelen felhatalmazással érkező császári altábornagyot az utcán koncolta fel a pesti tömeg. Eötvösnek értesülnie kellett arról, hogy Kossuth még aznap falragaszokon tette közzé a Honvédelmi Bizottmány felhívását, elítélve a történteket és a törvényesség minden áron való fenntartását követelve.4 4 Eötvös azonban nem hitte, hogy Kossuthék fenn akarják, még kevésbé hitte azt, ami bekövetkezett, hogy fenn is tudják tartani a belső rendet, a törvényesség uralmát. — Bécsbe ment, de ott is csak napokat töltött , mert az új bécsi forradalomban nem a magyar átalakulás potenciális szövetségesét, inkább a külső biztosítékul vágyott erők regenerálódásának veszélyeztetőjét látta. Október 6-án, a bécsi forradalom kitörésének napján Eötvös továbbmenekült4 5 Az 1850-es években Eötvös célja az A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra c. művében46 kicsúcsosodó állambölcseleti munkásságá-41 Pulszky: i. m. I. köt. 379 — 385. 1.; Kónyi: i. m. II. köt. 306 — 307. 1.; Sötér: i. m. 232. 1. 42 Kónyi: i. m. II. köt, 316 — 319. 1.; Pulszky: i. m. I. köt. 412 — 414.1.; KÖM. XII. köt. (Szerk. Sinkovics István). Bpest. 1957. 953—954. 1.; Trócsányi: i. m. 547. 1. A frankfurti parlament a bécsi kormány szept. 11-i tiltakozása nyomán vonta vissza követi elismerését. Szalay erről hivatalosan csak szept. 26-án tájékoztatta Batthyányt, de Eötvös e baljós fordulatról, vagy legalábbis a bécsi kormány akciójáról minden bizonnyal már korábban értesült. Vö. Károlyi: Batthyány. II. köt. 13 —16. 1.; Waldapfel Eszter: A független magyar külpolitika 1848—1849. Bpest. 1962. 37 — 39. 1. 43 EÖM. IX. köt. 290. 1.; Sötér: i. m. 233 — 234. 1. 44 KÖM. XIII. köt. (Szerk. Barta István) Bpst. 1952. 45 — 48. 1. 45 Pálffy János: Magyarországi ós erdélyi urak. (S. a. r. Szabó T. Attila) Kolozsvár, •é. n. 137 — 140. 1.; Nizsalovszky —Lukácsy: i. m. 168 —169. 1.; Pulszky: i. m. I. köt. 425 — 426. 1.; Sötér: i. m. 234-236. 1. 46 Első kiadása: I. köt. Wien. 1851, II. köt. Pest. 1854.
