Századok – 1971
Tanulmányok - Szabad György: Eötvös József a politika útjain 658/III–IV
662 SZAJSAD GYÖRGY alapvető célkitűzései mellett sokban érezhették a magukéval rokonnak a reformellenzék megnyilatkozásait a politikai jogok kiterjesztésének, a szabad községek megteremtésének,2 4 sőt a kormány felelősség követelményeinek elvi és gyakorlati kérdéseiben is.2 5 A közös célok2 6 és az aktuálpolitikai indokok mellett a centralistákat az önálló bázis hiányából is fakadó elszigeteltségi érzésük is - „nekünk. . . pártunk nincs, sőt. . . nem is lehet soha", írta Eötvös2 7 — vitte a megegyezésre. A továbbiak során ténylegesen tapasztalniok kellett, amit már ekkortájt is érzékeltek, hogy Kossuth maga mögé tudja állítani a saját bázisuknak remélt honorácior réteg zömét, és a haladás irányába tudja mozgatni, ha kell szorítani azokat a nemesi tömegeket, amelyeket ők mozdíthatatlanoknak hittek, ill. kiváltságaik vesztése esetén radikális kicsapongásokkal is fenyegető vak erőnek.28 Mindez magyarázza a kompromisszumot, ami Eötvösék részéről nem volt tehát elvtelen, pusztán taktikai fogás, és magyarázza azt a támogatást is, amit elsősorban Eötvös az ellenzék Széchenyi által támadott gazdaságpolitikájának, iparegyesületi és védegyleti szervezkedésének nyújtott,2 9 és azt a még jelentősebb szerepet, amit az ellenzék politikai szervezetének a megteremtésében és programja kidolgozásában játszott. inukban annyira mennek, hogy még a municipalitások összegének, a törvényhozásban egyesült nemzetnek sem akarnak ... a municipalitások fölött felsőséget engedni, azok ne véljék magokat minden lángszerelmük mellett is a helyhatósági autonomia szerencsés bajnokainak; szerelmük a majomanya szerelméhez hasonlít . . ." Uo. XIII. köt. 231 — 232. 1. 24 Kossuth néhány vonatkozó és egymással logikailag egybekapcsolódó tétele 1843-ból: „azon tanulság, hogy a magyar nemesség honunkat regenerálni nem elég erős . . . komoly kötelességünkké teszi, hogy a megyei rendszer ruganyosságábafn] kelleténél többet ne bízzunk"; „vegyük az eleven életerőt, mit megyei szerkezetünk nyerne, ha a szabad községek, mint megannyi csemetéi a rendnek ós szabadságnak képviseleti rendszer által a derék törzsökbe beoltatnának". Uo. XIII. köt. 142 — 150. 1. A „szabad községek" „problémájának felvetését" is, nem csupán továbbvitelét, a centralisták későbbi cikkeihez kötötte Szekfű Gyula: „Valahol utat vesztettünk." Forradalom után. Bpest. é. n. 17 — 20. 1. 25 A kormányfelelőssóg követelménye felvetődésének kérdésében az Eötvös-irodalom hagyományosan mellőzi a vonatkozó legfontosabb előzményeket is. Részletezésükbe itt nem bocsátkozva emelem ki, hogy 1834-ben a reformellenzék törvényjavaslatot fogadtatott el az alsótáblával, amely kimondta: „kik az ország alkotványa felforgatására vagy megsértésére vezető tanácsokat adnak a királyi Felségnek mint végrehajtó hatalomnak, vagy törvénytelen parancsokat írnak alá . . ." országgyűlési bíróság elé állítandók. Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. Kossuth Lajos Összes Munkái. (A továbbiakban: KÖM.) (Szerk. Barta István) Bpest. 1948 — 1966. II. köt. 693 — 696., III. köt. 168—169, 225., IV. köt. 322. 1. Ezeknek az alapelveknek a továbbfejlesztésére került sor a Deák vezetésével, Eötvös és Szalay közreműködésével az 1840-es évek elején készített büntetőjogi munkálatban. Vö. 9. jegyz. 26 Egykorú, fentebb általunk is idézett (vö. 15. jegyz.) magánlevélbeli kifakadásával ellentótben 1865-ben a Szalay-emlékbeszódben maga Eötvös is így fogalmazott: „Szalay, valamint végczéljaiban, úgy a legközelebbi teendők iránt egészen megegyezett az ország nagy szabadelvű pártjával." Az eltérést a közös célok megközelítésének módjában jelölte meg. EÖM. VIII. köt. 196 — 197. 1. 27 Nizsalovszky—Lukácsy: i. m. 155. 1.; Sôtér: i. m. 134—135. 1. 28 Vö. EÖM. VIII. köt. 195 — 198. 1., XVII. köt. 64 — 69. 1.; Eötvös: Reform. 248 — 250. 1.; Csengery: i. m. 535 — 543. 1.; vö. KÖM. XI. köt. (Szerk. Barta István) 221 — 222. 1. 29 EÖM. XVII. köt. 21-25, 70-75. 1.; Viszota: i. m. I. köt. 785, 789. 1.; Sötér: i. m. 115, 172. 1.
