Századok – 1971
Tanulmányok - Szabad György: Eötvös József a politika útjain 658/III–IV
EÖTVÖS JÓZSEF A POLITIKA ÜTJAIN 663 Már a kompromisszum előkészítése idején, 1845 nyarán Eötvös és Kossuth vitájának politikai együttműködésre váltó nevezetes fegyvertényeként került sor Pest megye tiltakozására a honti adminisztrátor garázdálkodása ellen. A tiltakozó szöveg jelentőségteljesen fonta egybe a megyei autonómia megsértésének az elítélését az „alkotmányosan felelős" kormányzás követelményeinek a hangsúlyozásával elnyerve Deák és az ellenzék zömének támogatását.3 0 Az 1846/47-ben kibontakozó, Széchenyi által kárhoztatott ellenzéki pártszervezésben Batthyány, Kossuth, Deák és Teleki mellett Eötvös játszotta a legfontosabb szerepet. Az 1847. márc. 15-i konferencián tartott beszédében maró gúnnyal illette a konzervatívok programját, bírálta a magyar önkormányzati törekvések elnyomását, a kormány sorvasztó gazdaságpolitikáját, és a megyerendszer védelme mellett foglalt állást a felelős kormányzás biztosításának kivívásáig.3 1 Az ellenzék 1847 júniusi konferenciáján pedig Eötvös ismertette és ajánlotta elfogadásra a Kossuth által fogalmazott, Deák tollával tömörített Ellenzéki Nyilatkozat szövegét. Haladásellenesnek minősítette a kormány politikáját, majd visszautasítva az elszakadás vádját állást foglalt az osztrák tartományok alkotmányhoz juttatása mellett — Kossuth felszólalásával teljesen összhangban — ebben látva a belső átalakulás legfőbb külső biztosítékát.3 2 Eötvös az Ellenzéki Nyilatkozat és az ellenzéki program részletezését nyújtó, egyetértésével formálódó Pest megyei követutasítás3 3 keletkezésének időszakában adta közre a Teendőink c. cikksorozatot. Ebben Széchenyi Politikai Programm-Töredékével polemizálva jelentette ki: „a haza érdeke azt kívánja, hogy a jövő országgyűlésnél az ellenzék legyen többségben" és a siker érdekében mellőzendő minden „véleményárnyalat" ,3 4 Személyes gesztusával is ezt a sikert kívánta előmozdítani. A Kossuth Pest megyei megválasztásáért folytatott ellenzéki korteshadjáratot lezáró, eladdig páratlan méretű politikai tüntetés részvevőit a megyeháza előtt Eötvös buzdító beszéde köszöntötte.3 5 1848 első heteiben mégis kiújult a régi ellentét. Eötvösék — korábbi álláspontjukhoz híven — a városi követek országgyűlési szavazati jogainak megbővítését kívánták. Kossuthék hajlandók voltak ennek támogatására, de régi előfeltételük fenntartásával, csak a városi önkormányzat demokratizálása, a városi választójog előzetes kiterjesztése esetén, attól tartva, hogy 30 Pest Megye Levéltára. Közgyűlési jkv. 1845. aug. 27/5489, 5490, aug. 28/5501; Viszota: i. m. II. köt. 1107. 1.; Csengery: i. m. 210 — 211, 226. 1.; Kónyi: i. га. II. köt. 93—100. 1.; Horváth Mihály: i. m. II. köt. 318 — 326, 360—361. 1. 31 KÖM. XI. köt. 120, 124, 129 — 130, 275 — 276. 1. 32 Uo. 281—283. 1.; vö. Barta István: Bevezetés. Uo. 22 — 25. 1. 33 Eötvös tagja volt a követutasítás szerkesztésére kiküldött bizottságnak. Tevőleges részvételére eddig nem bukkant fel adat. A tervezet nyilvános megyei vitájában az ősiség eltörlésének egy részletkérdését érintette csupán. Barta István nyomán a követutasítás érdemi szövegezőjének Kossuthot tekintem. Szeretném hangsúlyozni azonban, hogy Kossuth — az Ellenzéki Nyilatkozat tervezeténél is inkább — ebben értékesítette mindazt, amit a centralistáktól az államberendezkedés, ill. a Habsburg-birodalom másik feléhez fűződő gazdasági kapcsolatok átalakítása vonatkozásában átvett. Vö. KOM. XI. köt. 168—196, 288. 1.; Barta: i. m. 27 — 28. 1. A követutasítás szövege is bizonyítéka annak, hogy Szekfű Gyula megállapításával ellentétben Kossuth jóval 1848 tavasza előtt végleg magáévá tette „a felelős parlamenti kormányzat" alapelveit. Vö. Szekfű Gyula: i. m. 30. 1. 31 Sötér: i. m. 213 — 216. 1.; vö. Csengery: i. m. 209. 1.; vö. Fenyő István: Eötvös József a magvar jobbágyság nyomoráról. 1847. Magyar Tudomány, 1967. 35 KÖM. XI. köt. 217, 221. 1.
