Századok – 1971
Tanulmányok - Szabad György: Eötvös József a politika útjain 658/III–IV
EÖTVÖS JÓZSEF A POLITIKA ÜTJAIN 601 magasabb szintű autonómiát annyira veszedelmesnek látták, hogy Eötvös egyenesen „szerencsétlen Svájcot" emlegetett megvalósítása miatt.1 7 A feudális partikularizmus elítélése és teoretikai meggondolások mellett indoklásul a nemzetiségek autonomista törekvéseinek elhárítását is érvül hozta fel álláspontjuk igazolására.1 8 De latba esett az is, hogy Eötvös a megyében politikai befolyáshoz jutó nemesi tömegtől nem csupán mint a feudalizmus tartalékától félt. „Csak adómentességéről s egyéb szabadalmáról ne szóljunk s látni fogjuk, hogy a párisi nép 1793-ban elvkérdésekre nézve nem volt radicálisabb, mint sok helyen nemességünk" írta a Ле/ormban.19 Azaz a nemesi tömegekben olyan potenciális erőt is látott, amely az általa oly forrón óhajtott átalakulást „elvkérdésekben" a kívánt határokon túl is viheti. Miért ült el viszonylag gyorsan ez a vita, amely igen jelentős volt, ha talán nem is annyira, mint azt később, Kossuthékkal való ellentéteiket szívesen nagyítva, a centralisták egyes hívei szívesen állították.2 0 Az ellenzéki egység helyreállítására2 1 Batthyányék által indított akció eredményeként szüntették meg támadásaikat, amiben része volt a méltányosságnak a lapjától megfosztott, cenzúrától béklyózott Kossuth és társai iránt, méginkább annak, hogy időközben megindult az „adminisztrátorok" terror had járata az ellenzéki megyék megrendszabályozására.2 2 De a megegyezésnek elvi alapja is volt. Az, hogy mindkét fél a polgári átalakulás biztosítása érdekében — lényegét tekintve — polgári államberendezkedés kialakítására is törekedett, Eötvösék annak centralisztikus, Kossuthék annak municipalista jellegű változatára. Eötvösék, akik kétségtelenül céltudatosabban és következetesebben alakították ki vonatkozó elképzeléseiket, azért is egyelhettek meg a reformellenzék főerőivel, mert Kossuthék korábban is, velük egyidejűen is az övékével vetekedő élességű bírálatban részesítették a feudális megyét, amit népképviseleti alapra helyezett megyével akartak felváltani,2 3 s mert az antifeudális küzdelem 17 EÖM. XVII. köt. 151. 1. 18 Uo. 6 — 7, 151 —152.1.; Eötvös: Reform, 77 — 80. 1.; vö. EÖM. IX. köt. 129-156. 1. 19 Eötvös: Reform, 250. 1. 20 Kemény Zsigmond: Forradalom után. Kemény Zsigmond Összes Művei. Bpest. 1908. XII. köt. 75 — 89. 1.; Beksics Gusztáv: A magyar doctrinairek. Bpest. 1882; Voinovich: i. m. 251 — 255. 1. 21 Deák 1844 végén Kossuthhoz intézett levele tanúsítja, hogy Eötvöst és társait a vita általa helytelenített kiéleződése idején is a reformellenzék táborához tartozónak számította. Ami — írta — az Eötvösök által „vitatott czentralizáoziót illeti, megvallom, jobb szerettem volna, ha az effölötti vitatkozásokat most fel nem hozták volna. Szakadásra vezethet magunk között e kérdés, pedig az egész vitatkozás nagy részben terméketlen, s ón nagy szerencsétlenségnek tartanám, ha e miatt, vagy bármi okbúl Eötvös és baráti tőlünk elszakadnának." Váczy Játus: i. m. 128. 1. 22 Vö. Nizsaíovszky-Lukácsy: i. m. 155 — 162. 1.; Pulszky: i. m. I. köt. 220 — 224. 1.; Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történelméből. Genf. 1864. II. köt. 355-360. 1.; Sötér: i. m. 171 — 172. 1. 23 Kossuth vonatkozó, kiadott ós kiadatlan megnyilatkozásainak tömegéből csak kettőt emelek ki. 1842-ben írta: „egyike vagyunk azoknak, kik nemzeti szerencsétlenségnek tartják, hogy nemzetnek magát még most is csak a nemesség nevezheti; hiszünk Istenben, ez másként leszen, különben öngyilkolás várna nemzetünkre: s ha másként leszen, a megyei szerkezetnek is népképviseleti rendszerré keilend alakulnia". Kossuth Lajos iratai XII. köt. (Kiad. Kossuth Ferenc). Bpest. 1906. XII. köt. 353 — 354. 1. 1843-ban így határolta el álláspontját a szűk látókörű megyerajongókétól: Az önálló helyhatóságokat „hozzuk összhangzásba a népjogokkal, népérdekekkel, és őrjét bírjuk a szabadságnak . . . De hogy municipalitásaink valósággal a szabadságnak legyenek orgánumai . . . kettő kívántatik: 1. hogy az egyének szabadságát ne absorbeálják, 2. hogy anatómiájuk anarchiává ne fajulhasson ... A kik hát minden centralisatiótóli borzai-
