Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPÓLEON ÉS MAGYARORSZÁG 607 siettette az ostromot.17 4 Június 24-én, nyolc napi ostrom után, Győr végre kapitulált a fianeiák előtt. A kivonuló garnizon fctb tisztjei, mielőtt Kcir.áromba vitték, majd kicseréltek volna őket, három napig Ácson Mont brun tábornok vendégei voltak és fehér asztal mellett Colbert és Jaquinot tábornokokkal is találkoztak. A francia tisztek az insurgensekről beszéltek, akiknek egyéni, személyes bátorságát elismerték, majd pedig a proklamációrél és arról, hogy Esterházy herceg vagy a főherceg nádor lenne Magyarország új királya. Nem hitték volna, mondták, hogy az insurrectió tettleg fellépjen ellenük, hiszen Magyarországgal ők békében élnek.175 A dolog érdekességéhez tartozik, hogy e magyar tisztek között, Péchy Mihály műszaki alezredes, a város volt parancsnoka mellett ott volt Felsőbüki Nagy Pál, a magyar ellenzék egyik legexponáltabb, fiatal tagja is, akit a nádor, mint az insurrectió vezére, nyilvánvaló politikai taktikából vett maga mellé, szárnysegédei egyikének, és aki Győrbe a június 14-i csata alkalmával, parancs-kézbesítés közben került. Nagy Pál Sopron megye követeként, az 1807-i országgyűlésen tűnt fel ellenzéki beszédeivel, amelyek nagy visszhangot keltettek a nemesi közvéleményben. Bírálta az osztrák gazdasági és pénzügyi politikát, a pénzromlást, és követelte a magyar nyelv közéleti érvényesülését. Igaz, hogy egy alkalommal, midőn a jobbágyok fokozódó elnyomása ellen emelt szót, a nemesek gúnyos közbekiáltásokkal (ne stultizet) zavarták. Nagy azonban itt is csak a feudális alkotmányt akarta a „visszaélések" ellen védeni, és mi sem volt tőle távolabb, mint hogy a feudális rendszert vegye bírálat alá. Különösen felvillanyozta az ellenzéket az, hogy Nagy, midőn az országgyűlés feloszlatásának híre jött, nyíltan a nemzetközi helyzetre és Napóleon 1805-i magyar politikájára utalt, ami akkoriban „szörnyű" merészségnek számított. A király e lépése, mondta, annál váratlanabb, mivel „az újságokból az egész Európa tudja", hogy Napóleon Bécsben Magyarországról mint nyilatkozott: „a magyarok tőle nem félnek", hiszen olyan uralkodójuk van, aki minden országgyűlésen csak kér valamit tőlük, „de igazságos sérelmeiket soha fel nem véteti".17 6 E vakmerősége 174 Correspondance de Napoléon. XIX. 142—144, 149 — 150. 1. Győr kapitulációját a 22. sz. Bulletin adta hírül 1809. jún. 24-ón. AÉ, CP, Autriche, vol. 383, p. 126. A város ostromáról és a francia megszállásról több egykorú feljegyzés maradt: Hohenegger Lőrinc (a győri püspöki líceum tanára, utóbb győri kanonok): Győr ostromlásának napló könyve. Tudományos Gyűjtemény 1820, II. 47 — 89. 1. — Paintner Mihály (nagyprépost, a győri kerület középiskoláinak főigazgatója): Diarium calamitatis bellicae quacum Jaurinum per quinque menses anni 1809. conflictabatur c. naplóját (a Protocollum Studiorum Directionis 1809. évi kötetéből) kiadta Németh Ambrus, Franczia világ Győrött. Történelmi Tár, 1902, 136 — 144. 1. Néhány részletét francia fordításban közölte François d'Olay: Le siège de Győr et la visite de Napoléon en 1809. Gazette de Hongrie, 1936. máj. 2. sk. sz. — A győri karmelita rendház feljegyzéseinek az 1809-i háborúra vonatkozó részét közzétette ugyancsak Németh Ambrus: Győr városa a francziák hatalma alatt 1809-ben. Történelmi Tár, 1904, 376 — 399. 1. — Sefcsik Ferenc: Szomorú képek a győri francia hadisarc idejéből. Dunántúli Hírlap, 1904. Egykorú szövegrészeket, iratokat is közölt, de saját kommentárjaitól nem mindig pontosan szétválasztva Bay Ferenc: Napoleon Magyarországon. A császár és katonái Győr városában. Bpest. 1941. Győr város levéltára Acta Gallicana címen külön őrzi a helyi francia megszállással kapcsolatos iratokat. Győrben aug. 31-én Napóleon is megfordult. A franciák okt. 18-án elkezdték a vár lerombolását, majd nov. 17-én elvonultak. 175 Péchy jelentése nyomán a nádor naplója, 1809. jún. 29. JN iratai, III. 1935, 539. 1. 176 Mivel a kerületi ülésekről napló akkor még nem készült, Nagy Pál beszédeit közelebbről nem ismerjük. 1807-i szerepléséről Horváth Mihály: i. m. (VIII2) ír, de ő is csak általában annyit, hogy Nagy Franciaországról beszélt (317). Az általunk idézett szavakat Kazinczy írta 1807. okt. 17-ón Cserey Farkashoz, úgy látszik részletes információk alapján; KL VI. 1894, 195. 5*
