Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 605 hely május 31-én került a franciák kezére, akik mindkét városban kényszerítették a magisztrátust a proklamáció kihirdetésére. János csapatai Győr alatt június 13-án végre elérték a magyar nemesi insurrectiót. Az egyesült sereg azonban a franciáktól június 14-én döntő és emlékezetes vereséget szenvedett . A feudális rendszer két faktora egymást okolta a bajért, amelyért mindketten együtt felelősek voltak: a magyar nemesek az osztrák tábornokok kapkodását, hanyagságát, ez utóbbiak a magyar „Lumpenadel" fegyelmezetlenségét, az insurrectió elavultságát emlegették.17 0 1809. június 16-án, midőn már elég világos volt, hogy Magyarország nem marad „semleges", a 19. sz. bulletin, érdekes módon, még mindig optimista megjegyzéssel zárta le francia részről a győri csata leírását: „az ország lakói nyugodtak és a háborúban nem vesznek Győri Közlöny, 1861, 91 — 93. sz. Zakál Zsigmond (helybeli diák); A franeziák Pápán 1809 június 9-ón. Magyar Hírlap, 1899. jún. 23. — Kőszeg és Szombathely megszállására: Chernel Kálmán: Kőszeg sz. kir. város jelene és múltja. II. Kőszeg 1877—1878. Balogh Oyula: Az 1809. évi insurrectió és francia megszállás Vasmegyében. Szombathely 1885. Eszerint Kőszegen simán ment a bevonulás, este a francia parancsnok „a király és kormánya ellen lázadásra ingerlő kiáltványokat küldött a tanácsnak oly meghagyással, hogy ezeket haladéktalanul a templom és tanácsház kapujára fölfüggessze". Miután ezt nem hajtották végre, késő este egy francia ezredes „kemény fenyegetések kíséretében" ismételte meg a parancsot, amelynek a tanács most már a hajnali órákban eleget is tett. Napóleon ígéretei azonban „semmi nagyobb látható hatást nem idéztek elő" a lakosság körében, ha voltak is „egyesek, kik a közigazgatás elveit rosszallották s a kormány intézkedéseit alkotmányba ütközőknek, sérelmeseknek ismerték el". Szombathelyen a francia parancsnok, Bonn ezredes „az esti órákban Napóleon kiáltványait küldé az első alispánhoz oly utasítással, hogy azokat tegye közzé; midőn pedig ez az alispán megtagadta, ezen proclamatiokat a közhelyekre ... a franeziák felragasztották s eléjük őrt állítottak". Általában „a franeziák mindenütt a legbékésebb, legelőzékenyebb modorral léptek fel. Amint valahova megérkeztek, kijelentették, hogy nem mint ellenség, de mint jó barát jöttek Magyarországra s üdvözletet hoznak Napóleontól a magyar nemzetnek" (uo. 79). Csak ott léptek fel keményebben, ahol nyilt ellenállásra leltek. Baj inkább a bajor segédcsapatokkal volt helyenként. 170 Az insurrectió és a győri csata történetének főbb forrásait felsorolja Kosáry D.: i. m. II. (1954), 452 — 551. 1. Ezek közül a nádor 1809. jún. 1. — dec. 12. közt vezetett és alább többször idézett német naplóját kiadta Domanovszky Sándor, JN iratai IV. 468 — 492; feldolgozta (más adatokkal együtt) uö.: József nádor élete. 1/2. Bpest. 1944. Előzőleg kivonatosan ismertette Viszota Gyula: József nádor és az 1809-iki nemesi felkelés. Századok, 1909, 625 — 641. 1. A nádor megbízásából készítette el 1813-ban volt segédtisztje, Kisfaludy Sándor, Freymüthige Geschichte der Insurrection der Adels von Ungarn im Jahre 1809 und 1810 címen az első összefoglalót, amelyet azonban a bécsi udvar nem engedett közzétenni, mivel a felkelés elleni vádak cáfolatául készült. Kiadta Gálos Rezső, Kisfaludy Sándor hátrahagyott munkái. Győr 1931. Ujfalvy Sándor id. emlékiratai szerint (134) Kisfaludy Sándor előtte utóbb, 1831-ben, úgy nyilatkozott, hogy a nemesi felkelőkből a győri csatában nein az egyéni bátorság hiányzott, hanem a „legkisebb érdekkel sem bírt előttük" az egész háború. „Ügy nézék ők azt, mint az osztrák császárnak Napoleonnal magánügy feletti csatározását." Hogy ez az álláspont, ha jellemezhette is egy részüket, aligha általánosítható a nemesi felkelőkre mind, azt számos egykorú adat mutatja; így: Lukinich Imre: Hunkár Antal emlékiratai. Hadtörténelmi Közlemények, 1926, idevág a 2. közlemény: 229 — 248. 1. A feldolgozások közül az ütközet részletes leírását adta Bodnár István: A győri csata 1809. jún. 14-én, Bpest. 1897, kny. Hadtörténelmi Közlemények, 1897, 388 — 433, 484—636. 1. Szélesebb keretben előzőleg Gömöry Gusztáv: Az 1809. évi magyar nemesi fölkelés. Hadtörténelmi Közlemények, 1889, 79 — 100, 233 — 243, 484—501. 1., és uő.: Az 1809-ik évi magyar nemesi fölkelés vitézei. Hadtörténelmi Közlemények, 1893, 283—284; 1894, 404—406. 1. Utóbb, a százéves forduló alkalmával közzétett részletes, de erősen XX. századi nemesi elfogultsággal írt munka: R. Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés. I—II. Bpest. 1909—1911. — A nemesi insurrectió összereje elvben ekkor kb. 17 ezer lovasból és kb. 20 ezer gyalogosból állt. 5 Századok 1971/3-4.
