Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
598 KOSÁRY DOiMOKOS Márton tehát egy nem teljes fordítást hagyott félbe. Batsányi már egy teljes fordítást kapott kézhez. A nyomozást ebből a zsákutcából Sedlnitzky, az osztrák rendőrség vezetője úgy húzta ki, hogy az alábbiakat jelentette a császárnak: „Midőn Napóleon császár seregével az 1809. évben Bécsbe bevonult, egy Kermelies nevű magyar ember tolakodott hozzá, kivel a francia császár Schönbrunnban gyakori és hosszas tanácskozásokba bocsátkozott. Nagyon valószínű, hogy ez a különösen elégedetlen magyar szolgáltatta amaz adatokat, melyek a magyar történelemre és a magyar alkotmányra vonatkoznak és amelyek a kiáltványban foglaltatnak, sőt valószínű, hogy az illető maga csinálta a fordítást, melynek elkészítését sem Márton, sem Batsányi nem veszik magukra."14 6 Mily egyszerű, sőt túl egyszerű lesz minden így! A proklamációt tehát Kermelies fordította, Batsányi „csak" átjavította. Legalábbis Horánszky látta ezt egyszerűnek, aki nemcsak szorgalmasan összegyűjtötte e dokumentumokat, hanem ugyanily szorgalmasan és némi naivitással el is hitt mindent, amit bennük talált. Batsányi nyilvánvalóan bevallotta az elkerülhetetlen minimumot. De alig hihető, hogy kétségbeesett helyzetében, a francia birodalom és vele reményei összeomlása után, újra osztrák várbörtön mélyén, mindenről pontosan tájékoztatni kívánta halálos ellenségeit. Kermelies Károly, úgy látszik, valóban Marét irodájában dolgozott, utóbb a francia Illyriában kapott alkalmazást, majd Párizsba költözött.14 7 Sedlnitzky levelében azonban mégis kissé túlzottan Deus ex machina-ként zár le egy oly ügyet, amelyet az osztrák rendőrség szeretett volna és másként nem tudott gyorsan és kielégítően megoldani. Mert a franciák, ha már náluk volt e célra Kermelies, miért kényszerültek oly sürgősen, késő éjjel, egy másik magyar fordítót keresni? Sok szerző, Horánszky következtetéseit elfogadva, végleg úgy vélte, hogy Batsányi az ügyben semmi érdemleges szerepet nem játszhatott.14 8 Elsőnek, recenziójában Angyal Dávid,14 9 majd doktori értekezésében egyik tanítványa, Schuy Gilbert 150 mutatott rá bizonyos ellentmondásokra és próbálta a már ismert adatokat kissé másként interpretálni. Schuy meggyőzően mutatta ki, hogy a proklamáció magyar szövege teljesen Batsányi helyesírását tükrözi, amely Mártonétól nagy mértékben különbözött. Batsányi, aki szenvedélyesen 146 Uo. 441. 1. 147 Erről bécsi levéltári adatokkal Horánszky L.: i. m. 441. 1. Márton József 1816-i vallomása szerint a franciák által egykorú röpiratként kiadott Metternich—Champagny levelezés magyar szövegét készítette állítólag gr. Batthyány Tódor egy volt alkalmazottja, aki utóbb a francia Illyriában kapott alkalmazást (uo. 389. I.), Kreil Antal pedig azt vallotta 1816-ban, hogy a proklamáció latin szövegéről hallotta egykor Batsányitól, hogy azt egy magyar ügyvéd készítette, aki aztán a francia Illyriában szerzett posztot (uo. 391. 1.). Mindkét adat Kermelicsre látszik utalni. Schuy в.: i. m. a Nobilis Hungarus szerzőségét tulajdonítja Kermelicsnek. 148 így Horánszky könyvének ismertetésében Oálos Iiezsö: Századok, 1908, 661. 1. Továbbá Batsányi születésének 150. évfordulójára írt vázlatában Bellaagh Aladár: Napoleon kiáltványa a magyarokhoz. Irodalomtörténet 1913, 368 — 373. 1. — Vári Rezső: Bacsányi János válogatott költeményei. Modern Könyvtár, 285 — 286. sz. 14. szerint Batsányi már egyenesen „az osztrák kormány rendeletére" cselekedett, midőn Márton fordítását átjavította. Lengyel Miklós: Bacsányi János válogatott költeményei. Magyar Könyvtár 543. sz., 3. köt. „ártatlannak" minősíti a „rágalmakkal" szemben. 149 Angyal Dávid: Budapesti Szemle, 1908, 134. köt., 144 — 151. 1. 150 Schuy Gilbert: Bacsányi János és I. Napoleon 1809. proclarnatiója a magyarokhoz. Bpest. 1914.
