Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPÓLEON ÉS M A G Y A II О К S Z Á G 599 szeretett szövegeket a maga ízlése szerint átjavítani, gyakorlatilag ezúttal is szinte átírta az elébe tett fordítást, és éppen ezzel tette a proklamációt magas igényűvé, hatásosabbá, ami a puszta lefordításnál aligha csekélyebb dolog. Schuy szerint azonban többet is tett: lefordította a Márton által kihagyott szövegrészeket, sőt a szövegbe „az egész proklamációt élesítő közbeszúrásokat" is beleiktatott. Márton ugyanis, emlékszünk, azzal védekezett, hogy ő bizonyos „sértő" és „veszélyes" részeket kihagyott. Ez az érv nem nagyon látszik érdekesnek, hiszen az egész proklamáció „sértő" és „veszélyes" volt a Habsburgok szemszögéből. Fontosabb Márton azon másik megjegyzése, hogy a nyomtatott proklamáció olyan új elemeket is tartalmazott, amelyek az elébe tett szövegből még hiányoztak. Márton két ilyen utólagos betoldást ismert fel határozottan: az egyik az alkotmány esetleges módosítására, a másik a Rákos mezején tartandó országgyűlésre vonatkozott.15 1 Batsányi persze jól védekezett azzal, hogy ő a Napóleon által jóváhagyott szövegen május 15-én este önkényesen nem változtathatott. Valóban nem. De aznap délben, előzőleg, midőn Marét feltehetően megmutatta neki azt a szöveget, amellyel Márton küszködött, Batsányi tehetett olyan észrevételeket, amelyeket, éppen a siker érdekében, Marét, majd utána Napóleon is elfogadhatott. Még az is elképzelhető, hogy a kimaradt és betoldott részek fordítását jól-rosszul valóban bárki elvégezhette már azon írástudó magyarok közül, akik a francia főhadiszállás körül mozogtak, és akikről, érthető okokból, kevés nyom maradt.15 2 A franciák biztosak lehettek abban, hogy a végső szöveg minőségét, és számukra ez volt a fő, Batsányi garantálja majd. Az érveket, ha azok a dokumentumokat pótolni tudnák, kiegészíthetnénk továbbiakkal is. Először is azzal, hogy a francia jelentések sokat írtak ugyan előzőleg a magyar nemesség történeti, nemzeti sérelmeiről, speciálisan azonban a rákosi országgyűléseket nem emlegették. Azután azzal, hogy Batsányi, Тш egyáltalán alkalma nyílt rá, minden bizonnyal az antifeudális reformok ügyét és a napóleoni akció sikerét igyekezett elősegíteni. — Az elsőt az alkotmány módosításának lehetősége, a másodikat, egyetlen konkrét javaslatként, a nemzeti diéta összehívása képviselte a proklamációban. A puszta érvelés azonban — mint Schuy egyik bírálója helyesen mondta egy-151 jHorváth Mihály: i. m. VIII2, és E. Sayous: i. m. (1900) is e pontokat találta feltűnőnek. O'Donnell kamaraelnök 1810 elején Batsányiné előtt (aki ezt megírta férjének) úgy nyilatkozott, hogy a kiáltványban „oly eszmék foglaltatnak... Rákosról ós ehhez hasonlókról, amelyekről a franciák nem bírhattak semmi tudomással". Horánszky L.: i. m. (1907), 284.1. R. Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés. I. Bpest. 1909, 86 — 89. Í. a proklamációnak egy olyan másik magyar változatát közli, amelyet állítólag Napóleon ajándékozott volna győri házigazdájának, Bezerédy Ignácnak, aki aztán utóbb ezt a győri gimnáziumnak adta át. Ez 1809. máj. 13-ról van keltezve, a Rákos stb. benne van, de hiányzik belőle a miniszterek megvesztegetése angol pénzzel — vagyis éppen az az érv, amely legjellemzőbb volt Napóleonra. 152 Egy ilyen ellenőrizhetetlen és más, megfelelő bizonyítékok híján megbízhatatlan nyomnak látszik, amit egy névtelen cikkíró: Ki fordította magyarra I. Napoleon proclamatióját ! Magyar Salon, 1898, 1085—1087. с. alatt közelebbről nem ismert, állítólagos „régi családi feljegyzések és naplók" alapján adott elő egy Falussy Mihály nevű Szatmár megyei nemes szerepéről a proklamáció fordítása körül. Eszerint Falussy, akit egy bécsi francia nyelvmester ajánlott Davis ( !) tábornoknak, személyesen is beszélt Napóleonnal, aki megdicsérte őt a fordításért, amelyet hozzáértőkkel felülvizsgáltatott. Ezt, ismét állítólag, Falussy egy ismerőse örökítette volna meg, aki őt Schönbrunnba személyesen elkísérte: „A schoenbrunni kert most be van egyebek előtt zárva s csak a sebes katonáknak ós tiszteknek szabad ott sétálni. Miskát ezért is csak a kapuig kísértem, a ki onnan salvus conductussal ment a vártákon át a Tsászár eleibe."
