Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
594 K0SÄRY DOMOKOS még érdeklődéssel kezdte olvasni. Pár nap múlva, február 2-án azonban már felháborodva bélyegezte a folytatást, Rumyhoz írt levelében, igazságtalannak, túlzónak, jakobinus jellegűnek. Sőt küldeményét megköszönve, február 5-én közvetlenül Berzeviczynek is megírta kifogásait. Előbb a „világkereskedelmi" tanulmánnyal szemben, azzal, hogy ő ugyan nem vall „török" elveket, ,,de nemzetem léte, a nationalismus, drágább az aranynál nekem". Azután, a fő kérdésként, a jobbágyok helyzetének megítélésével szemben. Kazinczy taktikája nem szokatlan: elvben elismeri, hogy a feudális rendszer a jelen korhoz már nem illik, a gyakorlatban azonban Berzeviczy érveit féligazságnak vagy éppen igaztalannak minősíti (így például az úriszéket is megvédi azzal, hogy ott nem egyszerűen a földesúr bíráskodik, hiszen jelen vannak a megye képviselői is), kijelenti, hogy Magyarországon a parasztnak jobb sorsa van, mint Csehországban vagy Ausztriában, és hogy Berzeviczy „exotikus képzettsége" (exotische Bildung) miatt tőlük elszakadván a nemzet (= a nemesség) lealacsonyítására tör, ilyen politikai paszkvillusokkal idegenek szokták támadni nemzetünket. Végül fenyegetőleg hozzáteszi: „Jaj annak, aki az óvatosság és a fokozatosan ható természet útjába idő előtt beleavatkozik, az nem épít, hanem rombol". Lesüllyedt népet csak úgy lehet felemelni, ha önmaga tiszteletére megtanítják. Ezt Kazinczy 1809. február 14-én, Berzsenyi Dánielhez írt levelében, némi módosítással így ismételte meg: „Megírtam Berzeviczynek, hogy egy megalázott nemzetet úgy festeni igazságtalanul, hogy irigyei nevessék, gyűlöljék, szint úgy barbaries (éppolyan barbár dolog), mint a parasztot földes-úri módon nyúzni." Amire Berzsenyi (láthatólag a kérdéses munka elolvasása nélkül) teljes mértékben neki adott igazat a „balgatag és gonosz" Berzeviczyvel szemben, a nacionalizmus kérdésében is, meg a jobbágyokat illetően is, akik szerinte főként saját lustaságuk miatt szoktak nyomorú helyzetbe jutni. Kazinczy egyébként a külföldi közönség számára is írt Berzeviczy könyvéről egy német nyelvű bírálatot, amelyet ugyan a Leipziger Literatur-Zeitung akkor nem közölt, de amely feltehetően azonos volt az utóbb, már a Szent Szövetség idején, 1817-ben, a vita egy új nekilendülése alkalmával megjelent, névtelen bírálat szövegével. Ez ugyancsak azt vetette Berzeviczy szemére, hogy a magyarországi jobbágy helyzetét túlzottan sötét színekkel olyannak festi, mint az afrikai rabszolgáét, pedig elég jó élete van, földesura sokszor atyailag, szelíden bánik vele, és egyébként sem ért meg arra még, hogy maga intézze ügyeit. Kazinczy 1809-ben félt a háborútól, mivel legyőzhetetlennek tartotta Napóleont, és arra számított (mint utólag írja), hogy „a mi Udvarunkat el akarja törleni" és az országot egyik rokona számára „elfoglalni".13 1 Megyéje 452. 1.: Kazinczy nem látja, hogy „nemzeti mozgalom nincs a parasztok szabadsága nélkül". Berzeviczy „határozottan a polgári haladás felé tekint, csak azt nem látja, hogy a nemzeti mozgalmon át fog vezetni", ti. a nemesség nemzeti mozgalmán. 131 Kazinczy — Sárközy Istvánhoz, 1809. dec. 12. KL VII. 1896, 143. 1. 1809. okt. 29-én azt az utólag, Bécsből kapott hírt továbbítja Rumyhoz, hogy Masséna lett volna Ausztria nagyhercegének, és Beauharnais magyar királynak kiszemelve. KL VII. 1896, 37.1. De már az előző év nyarán hallott olyan, általa is megkérdőjelezett forrásból (egy heidelbergi magyar diák leveléből) származó híreket, hogy Napóleonnak „az a plánuma, hogy az Austriai Monarchia feldiriboltassék", Ausztriát megtartaná I. Ferenc, Csehországot Károly főherceg kapná meg, Magyarországot pedig a nádor. KL VI. 1896, 22.1. Kazinczy Wesselényihez: KLVI. 1896.378.1. Kazinczy—Kis Jánoshoz, 1809. nov. 11. KL VII. 1896, 55 — 56. 1. Kis János válasza (Sopron 1809. dec. 27.): „meg kell vallanunk, hogy az ellenség nálunk igen kegyes ellenség volt". Sok beszolgáltatást követeltek, akadt
