Századok – 1971

Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV

NAPÓLEON ÉS MAGYAR011SZÄG 593 akárhányszor nézi át e szöveget, nehezen érti meg, milyen indokkal nevezte ezt Kazinczy 1809. január 12-én Rumyhoz írt levelében „politikai gyilkosságnak", amelyet akkor sem szabad elfogadni, ha az „alkotmány megváltoztatását" netán már végképp nem lehetne elkerülni. Kazinczynak pár nappal utóbb, 1809. január 21-én Dessewffy Józsefhez írt levele szerint Berzeviczy „hideg vérrel, sőt mintegy óhajtva prophetizál, hogy mi austriacusokká leszünk magyarokból", és hajlandó „commereiumért megválni a maga nationalitásától". A valóságban a szövegben semmi ilyen óhajt vagy jövendölést nem találunk. Berzeviczy hivatalos néven osztrák császárságról beszél, hiszen nemzetközi szintű javaslatban a meglevő államokról kell beszélnie, de ebből, Magyarországot illetően, semmi novum vagy politikai program sein a jelent, sem a jövőt illetően még nem következik. Az ipar és kereskedelem fontosságáról találunk itt egyetemes történeti távlati fejtegetéseket, elmélkedést a szabad kereskedelem hasznáról Adam Smith nyomán, utalást a magyar terménykivitel lehetőségeire. Politikáról csak külföldi példákon át esik szó. Az egyik az „amerikai szabad államé", amely harminc év alatt erejét megháromszorozta. A másik Törökországé, amelyet pár szóval talán érdemes idéznünk: „így van az, ha egy állam elavult, alkalmatlan alkotmányával, vak ragaszkodásával a megszokott előítéletekhez magát túléli és változhatatlanságának gőgös hitében nem tarja érdemesnek körülnézni, hogy másutt mi történik". E példa azonban, ismételjük, a török birodalomé. Még jellemzőbb volt Kazinczy állásfoglalása, nem sokkal ezután, még ugyancsak 1809 elején, Berzeviczvnek a jobbágykérdésről írt munkájával kapcsolatban, amelyet a szerző, talán éppen véleménykülönbségükről értesülve, külön megküldött neki.13

0

Az első fejezetet, újszerűsége miatt, Kazinczy 130 Berzeviczy, G.: De conditione et indole rustieorum in Hungaria. H. é. п. 1809, 4°, 70. 1. Magyar fordításban: Gaal J.: i. m. II. rész, 109 — 182. 1. A vitával kapcsolatban alább idézett anyag: Kazinczy kezdeti elismerése Rumyhoz, 1809. jan. 30.: KL VI. 1890, 203 — 204. L; aztán felháborodása, 1809. febr. 2.: KL VI. 209-211. 1. Kazinczy Berzeviczyhez, 1809. febr. 5.: KL XII. 1927 (közzéteszi Harsányi István), 239 - 244. í. Kazinczy Berzsenyihez, 1809. febr. 14.: KL VI. 22(i - 227. 1. Berzsenyi válasza, márc. 2.: KL VI. 293 -294. 1. Kazinczy bírálatára: KL VII. 71. A bírálat szövege utóbb megjelent: Freymüthige Berichtigungen... Hormayr: Archiv, 1817. jan. 22.; маг: Ungarische Miscellen I. 1817, 52 56. 1. A szövegek azonosítása: Huszti Dénes: Kazinczy és Berzeviczy vitája a jobbágykérdésről. Katolikus Szemle, 1938, 335—346. 1. ós kny. — Hozzáfűzhetjük itt, hogy Kazinczy álláspontját a jobbágykérdésben (speciálisan az úriszók megítélésében) barátja, gr. Dessewffy József, a Széchenyi ellen írt Taglalat eljövendő szerzője is túlzottnak, helytelennek tartotta, a feudális nacionalizmuson belül is láthatólag megőrizvén valamit az 1790-es évek felvilágosult nemesi reformista hagyományaiból. Meg is írta előbb Berzeviczvnek, majd Kazinczynak, hogy a nemzetiséget illetően (quoad nationalitatem) az utóbbival ért egyet, az úriszéket illetően azonban (quoad sedes dominates) az előbbivel. KL VI. 331 — 332. 1. Az is érdekes, hogy Kazinczy hangja 1809-ben, a válság és aggodalmak időszakában a legélesebb. Amint ez lezárult, e kérdésben, Berzeviczyvel szemben is higgadtabb, udvariasabb hangot üt meg. 1810. júl. 23-án magyar levélben, tegező formában, barátságos formák közt fejtette ki észrevételeit, persze fenntartva álláspontjának lényegét. így azt, hogy legelső feladatként nem a természet kincseit kell hasznosítani, hanem ,,a hazai nyelvet a legfőbb tökéletességre vinni", sőt, „ahol az aranykeresés a nationalismusnak kárt terem", ott ez utóbbit kell védeni. Kazinczy itt már azt hangsúlyozza, hogy „a nationalismust kivéve, mely nekem idolumom és a melly felől Te semmit nem tartasz", ők igen sokban egyetértenek. Sőt elvben azt is helyesli már, ha Berzeviczy a „misera plebs mellett" emel szót, gyakorlatilag azonban most is fenntartja kifogásait: Berzeviczy igazságtalan volt, felhevülten ( !) írt, pedig „midőn vádolni kell valakit" (vagyis itt a nemességet), azt is nézni kell, „ha oka-é ő annak". KL XXII. 1927, 254 — 258. 1. A kórdós irodalmára: Kosáry: i. m. II. köt.