Századok – 1971

Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV

592 KOSÁRY DOiMOKOS küszöbén, a még igazán nagyon kezdő, fiatal Kossuth kezében is, a zempléni megyegyűlésen, kitűnő írói megfigyeléssel, de teljes politikai elborzadással fedezte fel a „zendítés szövétnekét". Kazinczy élesen támadta Berzeviczyt, nemzeti szempontokra hivatkozva, azzal, mint alább még látni fogjuk, hogy a nemzeti nyelvnél fontosabbnak tartja a kereskedelmet, meg azzal, hogy a jobbágykérdésben igazságtalanul becsmérli a nemzetet. Batsányit, aki maga is a nemzeti nyelv irodalmi harcosa volt, e címen nem támadhatta meg. Őt, láttuk, előbb azzal támadta élesen, hogy Bécs szolgálatába lépett, utóbb meg azzal, hogy Bécs ellen fordult, Fazekas Mihályt, aki a magasabb szintű mezővárosi polgárság fiaként a franciák ellen harcoló császári seregből kilépve a felvilágosult, antifeudális reform töretlen vonalát vitte tovább, és aki 1805-ben az akkor „még nőtlen és magyar" Kazinczynak küldte meg a Ludas Matyi kéziratát (és persze teljes értetlenségbe ütközött), — ezt a Fazekas Mihályt, a debreceni lokálpatriótát szintén azzal vádolta Kazinczy, hogy „forró barátja a németnek".12

8

E szétágazó, részben egymásnak is ellentmondó kritikáknak egyetlen közös nevezője van: minden esetben a polgári reform antifeűdális úttörői ellen irányultak, és a „nemzettel" azonosított nemességet védelmezték a feudális nacionalizmus szemszögéből. Nemcsak Berzeviczy, a német — magyar Szepességből, hanem Batsányi Zalából, és Fazekas a Hajdúságból sem elég jó magyar és nemzeti, ha nem a nemesi, feudális nacionalizmust képviseli. Aki viszont ezt képviseli, az akkor is nemzeti és igaz magyar, ha, mint Kazinczy 1809-ben, az osztrák monarchia és a Habsburg-dinasztia mellett és a függetlenségi gondolat ellen foglal állást. Az a polarizálódás, amely Berzeviczyt, az egyik oldalon, francia reformtervének kidolgozására bírta, Kazinczyt, a másik oldalon, éppen ellenkezőleg, a politikai és társadalmi status quo még aggódóbb védelmezőjévé tette. Szembeállításuk nem utólag, a mi ötletünk, bár elég kézenfekvő volna annak is. Kazinczy maga fordult szembe Barzeviczyvel. Ha Berzeviczy tervezetéről, természet szerint, nem !s tudott, valamivel korábbi munkái ellen éppen ekkoriban kezdett támadást. Az első célpont Barzeviczynek „Nézetek az ázsiai európai világkereskedelemről" cím ajatt 1808-ban közzétett irata volt, amelyben, lengyel útjának tapasztalatai nyomán, azt fejtegette, hogy miként lehetne az ázsiai indiai áruforgalmat a Habsburg-monarchián és Oroszországon át vezetni a tilsiti béke utáni nemzetközi viszonyok között.12

0

A mai olvasó, TMJui0

W

Viktor: Fazekas Mihály. Bpest. 1955, 35, 127. 1. Fazekas 1802 elején írt versét, amely szerint, „ama nemzetek vérében úszkált világ zsiványa" hiába szeretné, hogy Homeros megénekelje, erre csak az emberi nem valódi „felséges barátai" tarthatnak igényt, kiadta Tóth Rezső, Fazekas Mihály. Irodalomtörténeti Közlemények 1897, 25, azzal a kommentárral, hogy „íratott abból az alkalomból, midőn Napoleon az öreg francia royalista költőt, Ducis János Ferencet fényes ajánlataival . . . sem tudta rávenni, hogy tetteit megénekelje". Az új kiadás: Julow Viktor—Kéry László: Fazekas Mihály összes versei. I. Bpest. 1955, 48, 226. 1. helyesen jegyzi meg, hogy a magyarázat „nem egészen elfogadható", Ducis ekkor még republikánus alapon helyezkedett szembe Napóleonnal. Nyilvánvaló, hogy Fazekas nem a nemesi feudalizmus, hanem ellenkezőleg: a haladás oldaláról ós a véres, hódító háborúkat ellenezve bírálta Napóleont. 129

Berzeviczy, G. v.: Ansichten des asiatisch-europäischen Welthandels nach dem jetzigen Zeitbedürfniss betrachtet. Pest. 1808. Magyar fordításban közli Gaal ./.: i. m. II. rész. 255 — 300. 1. Kazinczy ezzel kapcsolat ban idézett levelei: Rumyhoz, 1809. jan. 12.: KL VI. 1895, 180-181. 1.; D333ewffyhez, 1809. jan. 21.:KLVI. 193. 1. Hogy a Kazinczy által kifogásolt álláspont a valóságban „nem található meg" Berzeviezynól, arra helyesen mutatott rá már Grünwald Béla: A régi Magyarország. Bp. 19103, 301. 1.