Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 569 Az ismét éledező reményekre válaszul ezúttal tudjuk Talleyrand (és vele Napóleon) véleményét a magyar ellenzék funkciójáról: „Őfelsége látta az ön május 16-i két sürgönyét. Azon hírek alapján, amelyeket a magyar országgyűlésről ós az országban uralkodó hangulatról közöl, úgy kell hinnünk, hogy Ausztria hajlamosabb lesz saját ügyeivel foglalkozni, semmint másokéval."'4 Montgaillard „észrevételei" Európa politikai helyzetéről 1807 augusztusában, a témára visszatérve, azt fejtegették, hogy „az osztrák ház már eddig sem habozott volna a pozsonyi békét megsérteni, ha a magyar országgyűlés elfogadta volna az összes királyi prepozíciókat".7 3 November liavi iratában pedig hozzáteszi, hogy a bécsi kabinet, amely katonai erőinek (így a magyar insurrectiónak is) reformjára készülvén „mindig reményt kelt a magyarokban azon engedményeket és szabadságokat illetően, amelyek elnyerését óhajtanák", ezzel eddig is elérte, és ezután is el fogja érni „fő kívánalmait". Vagyis: Ausztria e módon regenerálódni, megerősödni képes. A konklúzió: „E birodalomnak (a franciának) érdekében áll Magyarországon a politikai ellentéteket gondosan ébren tartani."7 6 Hanem már az 1808. augusztus 28-ra összehívott, következő országgyűlés megmutatta, hogy ezek az ellentétek a két fél: a bécsi udvar és a magyar nemesség között, amíg egyazon feudalizmus táborán belül maradnak, félretehetők a közös érdekek védelmében, és hogy az osztrák kabinet, ha változtat módszerein, a feudális ellenzéket Franciaországgal szemben továbbra is újból maga mellé tudja állítani. Andréossy már a megnyitás előtt, augusztus 10-én jelezte,7 7 hogy „soha még Ausztria nem öltött oly katonai jelleget, mint amilyennel ma rendelkezik, soha az osztrák kormány nem adott ily lökést a nemességnek és polgárai minden osztályának. A magyarok moriamur-ja, Mária Terézia alatt, bizonyára nem állított lábra viszonylag annyi fegyverest". S ha egyideig nem is volt egészen biztos, hogy „Magyarország miként fog megnyilatkozni", I 808. október 7-én Andréossy már elmondhatja, hogy a nemesi insurreetiót megszavazták, és hogy az utolsó napok eseményei „hitelesen bizonyítják" a rendek, vagyis a magyar nemesek „határtalan bizalmát és hűséges ragaszkodását" az uralkodóhoz.78 Magyar szerzők sokat hangsúlyozták, szinte túlzottan is, hogy az 1809-i háború előtt Magyarországon, mint az egész monarchiában, volt egy átfordulás Franciaország ellen.7 9 Igen, de megint: miért? 74 Uo. 180. 1. Andréossy további jelentései az országgyűlésről: uo., 181, 201, 226, 273, 291. 1. , 75 AÉ, MD, France, vol. 662, p. 167. 76 Uo., 208. 1. 77 AÉ, CP, Autriche, vol. 381, p. 220. Vö. Driault: i. m. III. köt. 341-342. 1. Nem tudni, volt-e szerepe, éppen az országgyűlés küszöbén, politikai érdeklődésnek is abban, hogy Champagny 1808. aug. 23-án utasította Bécsben Andréossyt, gondoskodjék két Szilézia felől Magyarországja készülő francia bányamérnök, Héron de Villefosse és M. Bonnard fogadtatásáról. AÉ, CP, Autriche, vol. 381, p. 341. Andréossy jelentései az 1808-i országgyűlésről: aug. 31. (363. 1.), szept. 9. (390. 1.), szept. 13., részletekkel a királyné-koronázásról (394 — 398. 1.), szept. 22. (416. 1.). 78 AÉ, CP, Autriche, vol. 381, p. 432. További részletek az országgyűlésről: 1808. okt. 8. és 21. (uo. 434, 484. 1.). 79 Horánszky L.: i. m. (1912), 178. 1. R. Kiss István: i. m. I. köt. 13. 1., naiv elképzelése szerint a fordulatot egyszerűen József nádor kedves szavai idézték elő.
