Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
568 KOSÁRY DOiMOKOS felforgató tevékenységéről Magyarországon. Eszerint a komplott szálai François Andréossy tábornok kezében futottak volna össze, aki előbb Napóleon megbízottja volt Ausztriában, majd 1806 novemberétől, La Rochefoucauld helyett, bécsi francia nagykövet , és aki Magyarországon is gyakran megfordult . A valóságban, ha Andréossynak egy magyar grófnővel folytatott szerelmi viszonyát leszámítjuk, egyszerűen a Poroszország elleni támadás előkészületeiről volt itt szó, francia szolgálatban álló lengyelek küldetéseiről és arról, hogy Napóleon tudni akarta: Bécs nem készül-e a magyarokat és a lengyeleket Poroszország támogatása céljából felfegyverezni.6 7 A bécsi francia jelentések alig említik érdemben Magyarországot.6 8 1806 novembertől kezdve pedig Ausztria kérdése elsősorban a porosz háború és a lengyel tervek szempontjából kerül megítélés alá. Maurice Montgaillard, további havi jelentéseiben Európa politikai helyzetéről, igen határozottan állást foglalva a lengyel királyság helyreállítása mellett, e gondolat logikus folytatásaként veti fel, hogy nem volna-e ezután majd célszerű ,,az osztrák monarchiát is meggyengíteni és több külön szuverén államra felosztani", mert másként néhány békés év alatt ismét megerősödve Franciaországra veszélyessé válhatik.69 Az 1807. április 5-re Budára összehívott magyar országgyűlés, amelyről Andréossy előre jelezte, hogy „viharos" lesz,7 0 ugyancsak abból a szempontból érdekelte a francia vezetőket, hogy miben befolyásolja majd Ausztria hadi potenciálját és magatartását az északi háború alatt. Megpróbáltak megfigyelőt is küldeni: azon a címen, hogy diplomáciai sürgönyöket visz magával, Léon Dupleix útközben Temesvár felé, majd visszatérőben is töltött némi időt Budán, a hatóságok azonban, mint Bécsből 1807. május 21-én Napóleonnak jelentette, nem hagyták hosszabban ott időzni.71 Dupleix is, Andréossy is az ellenzék megerősödésére hívták fel a figyelmet. A bécsi udvar és a magyar nemesség közös frontján ugyanis a vereséget követő pénzügyi válság átmenetileg repedést, ha nem is szakítást idézett elő. Andréossy május 8-i jelentése szerint a bécsi kabinet Magyarországgal szeretné viseltetni ,,a tervezett háború terhének legnagyobb részét", Károly főherceg pedig magántársaságban élesen kifakadt részint a koimány ügyetlensége, de főleg a magyarok ellen, akik „Ausztria született ellenségei és a végletekig féltékenyek jogaikra és kiváltságaikra".7 2 Andréossy május 16-i két jelentése közül pedig az első azt adta hírül, liogy Bécs már a diéta feloszlatását tervezi: „Az udvar ügyetlensége ós perfid nézetei most saját maga ellen ütnek ki, és hosszú időre, talán mindenkorra elidegenítik a Magyar Nemzetet, amelynél felkelés-jellegű mozgalmak jelentkeztek, s ha ezeket el is nyomták erőszakkal, csírájuk előbb-utóbb újra megnő."'3 67 Domanovszky Sándor: Francia emisszáriusok Magyarországon 1806-ban. A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. II. Bpest. 1932. 220 — 258. 1. J. N. iratai. II. köt. 618—621. 1. Vö.: A. D. Tolédano: Napoléon et la Hongrie. Nouvelle Revue de Hongrie, 1938, 40-41. 1. 68 AÉ,CP, Autriche-, vol. 378, 379. 69 AÉ, MD France, vol. 662, f. 22. 70 AÉ, CP, Autriche, vol. 380. p. 85. Andx-éossy további jelentései az 1807-i országgyűlésről: pp. 124, 130, 132, 143, 150, 160. 1. 71 jÎN, AF IV. 1676. Kecskeméti К.: i. m. 149—153. 1. 72 AÉ, CP, Autriche, vol. 380, p. 167. 73 Uo. 171. 1.
