Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
564 KOSÁRY DOiMOKOS még valószínűbb, hogy csak ügyetlenül fogalmazott, illetve, hogy a találkozó kérésével (mint utóbb, hadbíróság előtti védekezésében előadta)4 8 csak a hadi készletek elszállítására akart időt nyerni. Nem meglepő azonban,%ogy a francia vezetők, főleg a magyarokról előzőleg kapott jelentések hatása alatt, a levélből többet olvastak ki, mint amennyi benne volt, és e vélt kezdeményezést mint a magyar szeparatista törekvések jelét igyekeztek bíztatni és minél messzebbmenően kihasználni. A választ, Napóleon utasítására, Davoust marsall írta meg:4 9 „Őfelsége megbízott, hogy a főherceg nádor ő császári fenségének tudomására hozzam, miszerint a császár kész a magyar nemzetet semlegesnek tekinteni és seregének megtiltani Magyarország határainak átlépését, ha a főherceg nádor és a magyar nemzet a maguk részéről csapataikat visszavonják, nem hívnak össze semmiféle insurrectiót, továbbra is ellátják Bécset élelemmel és végül hajlandók a magyar nemzet és a főherceg nádor, valamint Őfelsége a franciák császára közt olyan egyezményt (convention) kötni, amely a két ország közti harmónia fenntartására irányul." Semlegesség? Nemzetközi egyezmény Franciaország és Magyarország között ? A tábornok, akinek balfogása ily kitűnő alkalmat adott Napóleonnak arra, hogy a Habsburg-monarchia egyik országa előtt külön szuverenitása nemzetközi elismertetésének reményét csillogtassa meg. láthatólag még teljes naivitással felelte, hogy a „hízelgő levelet" továbbította a nádornak.5 0 Aligha sejtette, hogy milyen kínos és kellemetlen helyzetbe hozta a főherceget, aki még hozzá éppen akkor kapott komoly figyelmeztetést az uralkodótól: vigyázzon, mert Napóleon Magyarország leszerelésére törekszik, esetleg proklamációkat is fog terjeszteni, és gr. Gyulay Ignácnak (egy másik magyar származású tábornoknak), aki a béketárgyalások ügyében járt nála, kijelentette, hogv a magyar nemzet iránti tiszteletből nem óhajt Magyarország területére benyomulni, ha ott viszont felhagynak az insurrectióval.5 1 A nádor persze azonnal felfüggesztette Pálffyt parancsnoki tisztjétől, szemére vetette, hogy hatáskörét túllépve kompromittálta őt, és egyben utasította, hogy azonnal, írásban közölje Davousttal: nem volt felhatalmazva tárgyalást javasolni, a felvetett kérdésekre pedig csak az uralkodónak áll jogában válaszolni.5 2 Pálffv engedelmeskedett. A franciákat megdöbbentette „ez az ellentmondás vagy rosszhiszeműség, és végül e hangulatváltozás", amelyet, Davoust szerint, Károly főherceg vagy maga az uralkodó közbelépése idézett elő.5 3 Elhatározták, hogy most már 48 JN iratai, II. köt. 198—199. 1. 49 Uo. 193. 1. Vö. Campagne de la Grande Armée et de l'armée d'Italie en l'an XIV. Paris. 1806, 262 — 267. 1. Correspondance de Napoléon, XI. köt. 419. 1. A francia marsall nevét Davout formában emlegeti a francia szakirodalom. Mi itt, Domanovszkyhoz hasonlóan, azért használjuk mégis a régies Davoust nevet, mert a marsall ekkor, itt idézett irataiban, még így írta alá saját nevét. 50 Pálffy első válaszát továbbítva Davoust 1805. nov. 17-én azt írta Napóleonnak, hogy „Pozsony népe ellene szegült minden fegyverfogásnak; úgy látszik, ez a hangulat Magyarországon általános". Mazade: i. m. I. köt. 183 —184. 1. 51 JN iratai, II. köt. 200. 1. 52 Uo. 194—195. 1. 53 Mazade: i. m. I. köt. 184. 1.
