Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 565 bevonulnak Magyarországra, megszállják Pozsonyt, a levélváltást pedig közzéteszik, Davoust 1805. november 26-án Bécsből „a magyar néphez" intézett kiáltványával együtt, amely először is magyarázatot fűzött a levelekhez, megjegyezve, hogy „a magyaroknak a társadalom minden osztályából, el kell ismernie Napóleon császár- nagylelkűségét", amelyet azonban megakadályoztak Anglia és Oroszország intrikái; azután bejelentette, hogy ezek után Napóleon már „kénytelen csapataival bevonulni Magyarországra", ahol nem tűr el semmi „lázadást" a francia hadsereg ellen. „Magyarok ! — végzi a kiáltvány „Maradjatok békességben ós függetlensógteket, alkotmányotokat ós kiváltságaitokat tiszteletben fogjuk tartani. Tartózkodjatok minden csapatállítástól, insurrectiótól és mindennemű ellenségeskedéstől és részünkről csak jóakaratot fogtok tapasztalni ós olyan megbecsülést, amilyet már annyiszor tanúsítottunk nemzetetek iránt."5 4 Lépések történtek annak érdekében is, hogy e kiáltványt, a levelekkel együtt, magyarul, a szélesebb közvélemény előtt is ismertté tegyék. Davoust említi, hogy Marét államtitkár „volt szíves magára vállalni a szöveg lefordíttatását és magyar nyelven való kinyomatását, hogy terjeszteni és olvasni lehessen az országban".5 5 A szövegről valóban maradt magyar változatunk.56 Tudomást azonban kevesen szereztek róla, bár válaszul a nádor is szükségesnek látta az ügy iratait, saját eredeti utasításaival együtt, szintén közzétenni-57 Tudjuk, hogy az ifjú Horvát István, az eljövendő történész, ekkor pesti joghallgató, a költő Virág Benedektől hallotta: Davoust „híradást nyomattatott azon szándékkal, hogy Buonapartenak Magyar Hazánkhoz viseltető tiszteletét ditső Nemzetünknek ki jelentse. Fölségesek benne a ki fejezések!"5 8 Utóbb kapott is egy példányt Szüts Istvántól, az egyetem filozófia tanárától.5 9 A kisnemes Horvát, bizalmas barátaival, lelkesen tárgyalta, nyilvánvalóan a magyar politika második, függetlenségi változatának szellemében, Napóleon bámulójaként, az ország helyzetét és reményeit, de gondolatait még titkos naplójában sem merte bővebben kifejteni: „Többet írni e tárgyról most még nem igen lehet," 54 JN iratai. II. köt. 224 — 225. 1. 55 Mazade: i. m. I. köt. 189. 1. JN iratai, II. köt. 190. I. 56 Szövegét (OSzK kézirattára, Fol. Hung. 663) közli Iloránszky L.: i. m. (1907), 180—181. 1. A fordítást Márton Józsefnek tulajdonítja, Kazinczy egy-két későbbi levelének azon utólagos állítása nyomán, hogy Márton, akit a munkára a franciák kényszerítettek, azonnal értesítette az ügyről az udvart, ezzel segített a terjesztést megakadályozni, ós ezen érdeméért kapta volna állását a bécsi egyetemen. KL VII. 475, XII. 255. A Davoust-kiáltvány ós a közzétett levélváltás szövege megtalálható Gyurikovits György: Analecta historica c. gyűjteményében is: OSzK kézirattára. Fol. Lat. 3809, I. ff. '202 — 205. 67 JN iratai II. köt. 1929, 196. 1. 58 Mindennapi. Horvát István pest-budai naplója, 1805—1809. Bpest. 1967, 233. 1. 5a Dümmerth Dezső: Horvát István ifjúsága. Egyetemi élet Pesten a napóleoni időkben. Bpest. 1962, kny. Az Egyetemi Könyvtár Evkönyve, I. köt. 194. 1. A Davoustféle proklamációról hasonlóan írt Ferenezy János (Horvát barátja), jegyzőkönyvében (OSzK kézirattára, Quart. Hung. 463), vö.: Wertheimer : i. m. I. köt. 416 — 417.1. A háborús események egykorú „legális" visszhangjára a cenzúrázott, pesti német sajtóban: Busa Margit: A Vereinigte Ofner und Pester Zeitung röplapsorozat-melléklete Napóleon 1805. évi háborújáról. Magyar Könyvszemle, I960. 37 — 39. I.
