Századok – 1971

Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV

NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 557 A nemesség továbbra is forradalom-ellenes, az ellenzék gyènge, és egyébként is a viszonyok megváltoztak: „Ausztria közel, Franciaország pedig messze van; ahhoz, hogy egy hadsereg jelenléte az embereket elhatározásra bírja, az is szükséges, hogy ennek jelenlétére mindenkor számíthassanak." A magyar malkontensek egykori кй1зб támaszai közül Erdély és Dél-Lengyelország (Galícia) Habsburg-uralom alatt áll, Törökország pedig gyenge. „A Rákóeziak, Thökölyek nincsenek többé . . . Zúgolódást sokat hallottam, de azzal komolyan nem számolhatunk. Néhány hangoskodó még messze nem jelent fegyveres felkelést." Mindezek alapján Lezay végül is elveti a feudális ellenzékhez fűzött reményeket, és egyben, a „harmadik" magyar változatot fel sem vetve itt, Magyarországot a Habsburg-monarchián belül szeretné erősíteni, úgy, hogy ennek súlypontja, Franciaország érdekeinek megfelelően, kelet felé tolódjék át. Magyarország, végleg Ausztriához kapcsolva, „hatalmas királysággá" lehet. „Ehhez csak az kell, hogy a monarchia székhelyét ВесзЬб! Budára helyezzék át." Az osztrák háznak uralmát, nyugatról visszahúzódva, kelet, a Fekete tenger felé, Törökország rovására kell kiterjesztenie. Ebben az 1802. október 18-i levelében Lezay arról ír, hogy közelebbről csak egy második kirándulás során tudja majd megismerni Magyarországot. Nem tudjuk, erre sor került-e. Jelentéseiből megállapítható, hogy személyesen találkozott (talán Cenken) gr. Széchényi Ferenccel,3

2

hogy járt a Dunántúl egyes részein, megfordult Pesten, ahol látta, mint olvassák a cenzúra által eltiltott könyveket, hogy „a végeláthatatlan síkságokon" gyakran ment „több mérföldön át anélkül, hogy lakhelyet látott volna". Ez, meg az olyan nagy mezővárosok említése, mint Kecskemét vagy Szabadka, mögöttük újabb pusztákkal, a Duna-Tisza közti Alföldre utal. Az eredeti, nagy útiterv azonban nyilvánvalóan kisebbé vált. Hogy mennyire, nem tudjuk, mivel Lezaynak több, keltezett levele nem maradt, hanem csak két keltezetlen, utólagos összefoglalója: egy rövid „Kivonat különböző emlékiratokból" és egy részletes jelentés.3

3

Mindkettő lényegében véve ugyanezen tanulságokat vonja le. A „Kivonat" újból hangsúlyozza, hogy Magyarországon „az emberek nem elégedettek", de „senki nincs, aki kelletlenségét forradalommal akarná felcserélni". így hát, ha meg is vannak egy „távoli forradalom elemei", egy „közeli forradaloméi" hiányzanak. Magyarország „nemcsak ahhoz túl gyenge ma, hogy függetlenségét kivívja, hanem még ahhoz is, hogy erre aspiráljon". 32

Lezay névszerint említi még gr. Festetich Györgyöt is, azzal, hogy fel akarta szabadítani csáktornyai jobbágyait, akik egy része bizalmatlanul fogadta az elképzelést, sőt panaszt is tett miatta, más része azonban valóban megváltotta magát. Kecskeméti K.: i. m. 139. 1. E hírt ugyan hallhatta esetleg Széchényi Ferenctől is, akinek Festetich sógora volt, Széchényi Ferenchez intézett két levele közül azonban a másodikban, találkozásuk után, arról ír, hogy Keszthelyre készül. Az elsőben br. Orczy LászlÜra hivatkozva jelezte Széchényinek, hogy szeretné felkeresni (OL, P 623, 27. cs.). Erre az adatra Moritz Csáky volt szíves felhívni figyelmemet. 33

E két szöveg: Kecskeméti K. : i. m. 76 — 79, 80—149. 1. 2 Századok 1971/3—t.