Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
556 KOSÁRY DOiMOKOS mintegy kéthetes kirándulást tett „Magyarországnak egy Béccsel szomszédos tartományában". Benyomásait 1802. október 18-án kelt levelében foglalta össze.3 1 Magyarország, írja, fontos, de elhanyagolt része a monarchiának. A nemesek „kényelmetlen ellenállása" miatt az udvar már régóta arra törekszik, „e királyságot osztrák provinciává tegye". „1795-ben felfedeztek egy összeesküvést, amelyhez, mondják, Sándor Lipót főherceg nádornak is köze volt". Az udvar ezt elnyomta, de ha el is pusztította az összeesküvőket, az elégedetleneket nem pusztíthatta el . . . „Általában kevés olyan magyar van, aki ne gyűlölné az osztrákokat, ne vetné meg az uralkodóházat és ne csodálná a francia hadsereget ..." Mindez eddig ismerős és Lacuée nézeteire emlékeztet, akivel Lezay egyébként Bécsben személyesen találkozott. A téves feltételezés, hogy a nádor részt vett a jakobinus összeesküvésben, aligha véletlenül bukkan fel ilyen formában nála is. A továbbiakban azonban Lezay egészen más álláspontra jutott. Űgylátszik jobban felismerte a magyarországi feudális rendszer/ tényleges belső erőviszonyait, és főleg az arisztokrácia helyzetét. A köznemesi ellenzékkel szemben sokkal szkeptikusabbnak mutatkozott. Ezért óvatosságra intett a magyar politika „második", feudális ellenzéki változatával és az abhoz fűzhető reményekkel szemben, és inkább az „első" változat realitásait hangsúlyozta. Már itt, első levelében is: „De e beállítottság ellenére, és bár akkoriban, midőn az itáliai hadsereg a határokat fenyegette, az emberek még nagyon a nemrég végbement kivégzések hatása alatt voltak, mégis igen kétségesnek tűnik előttem, hogy Bonaparte tábornoknak módjában állott volna-e egy akár népi, akár másféle forradalmat előidézni." Ha a parasztok megmozdultak volna, „inkább az osztrák ház mellett mozdultak volnameg, amely védi őket", és „az urak ellen, akik elnyomják őket". A polgárok vagyonukat féltik minden „belső zavartól". A nemesség pedig privilégiumait védi minden áron: „Ez az osztrák háznak ellensége, mert az csorbítani akarta kiváltságait. De még nagyobb ellensége lenne annak a hatalomnak, amely azok megsemmisítésére törne . . . Azt hiszem, hogy az egyetlen lehetséges, bár így is igen nehezen megvalósítható forradalom az volna, amely a magyar királyságnak az osztrák monarchiától való leválasztására és jogi teljességének helyreállítására irányul, akkor, ha valamikor a háború során egy sereg a magyar határokra jutna." Logikailag tehát Lezay is eljut a „nemesek függetlenségének" Lacuée által képviselt gondolatához. De nagy kétséggel nézi ennek múltját és jövőjét egyaránt. Határozottan rámutat a nemesség félelmére a forradalmi Franciaországtól : „De ami ma talán nem teljesen megvalósíthatatlan, nyilván az lett volna 1796-ban, ós ami az Első Konzulnak sikerülhet, az valószínűleg nem sikerült volna Bonaparte tábornoknak a Directoire alatt ... A francia forradalom ез mindazon forradalmak jellege, anelyeket Franciaország kint, más tartományokban szított", a legpozitívabb ígéreteket is minden hihetőségtől megfosztotta volna. 31 Kecskeméti K.: i. m. 68 — 74. 1.
