Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
554 KOSÁRY DOiMOKOS ,,E nagy és termékeny vidék még ma is ki van szolgáltatva a feudális régime szörnyűségeinek. Minden föld a nemesség és a klérus birtokában van. A parasztok csak a tőlük kapott telket művelik. Mária Terézia és II. József hiába próbálták sorsukat javítani. A parasztok csak a jobbágy (serf) nevet vesztették el, de megmaradt minden nyomorúságuk, ostoba helyzetük, rabszolgaságuk." Előzőleg Laeuée az ellenzéki magyar nemesek álláspontját képviseli a bécsi udvar és a nemesség funkciójáról. Itt, e ponton, az új, polgári francia társadalom fiáét. A kettő nyilvánvalóan ellentétes egymással. Ezt az ellentmondást Laeuée jelentéseiben nem próbálta áthidalni. Egy későbbi emlékiratban azonban, amelyet hazatérése után készített az Első Konzul számára, erről is világosan leszögezte álláspontját:2 7 „Montesquieu a magyarokat úgy jellemezte, mint királyaik biztos támaszát, de zsarnokaik ostorát. Üldöztetésük, Ausztria részéről ,nem változtatta meg őket. Csak erejük nem elég ahhoz, hogy az igát lerázzák ..." „A forradalmi eszmék, Magyarországra behatolva, nagy mértékben felélesztették a függetlenség utáni vágyat. Ismeretes, hogy 1795-ben majdnem felszínre tört egy összeesküvés, amelyet talán a rangban mindjárt második helyen álló nádor szőtt.2 8 A főszereplők vesztőhelyen végezték. Emléküket tisztelik, csak vigyázatlanságukat hibáztatják, és ma csak a gyengeség e tudata tartja féken a nemzetet." „Ha egy olyan hatalom, amely elég távol van tőle, hogy igájától ne kelljen félnie, módot adna arra, hogy felkelést indítson, nem kétséges, hogy eréllyel törné szét bilincseit és hogy elég erőt találna magában független létének fenntartására is." „Ilyen alkalom kínálkozott volna, midőn Bonaparte tábornok a határ közelében járt. Ha ő valaminő lépéseket tett volna, és főleg ha a magyaroknak szabadságot ajánlott volna, nem azt, amit mi értünk e szón, hanem azt, amit ők óhajtanak: a nemesek függetlenségét és a parasztok szolgaságát (l'indépendance des nobles et l'asservissement des paysans)." Az a francia politika tehát, amelyet Laeuée képvisel, lemond a forradalom, vagy akár a társadalmi reform eszményéről. Elfogadja a parasztok szolgaságát, ha a feudális magyar nemesek ennek fejében hajlandók Ausztria ellen fordulni. A magyar variánsok közül Laeuée a másodikat: a nemesi ellenzékét veszi észre. Túl is becsüli. Hatása alatt észre sem veszi, ha a harmadik változatról kap híreket. 1795 hagyománya ugyanis így, szimpátiával, csak innen származhatik. Laeuée azonban félreérti. Nem tudja, hogy 1795 jakobinusai nem a nemesi függetlenség, hanem elsősorban a társadalmi haladás antifeudális programját képviselték. Empirikus, „praktikus" szelleme itt igen korlátozottnak bizonyul. De őszintének annyiban, hogy a parasztok szolgaságát elfogadva ugyan, legalább komolyan célnak tekinti a nemesek függetlenségét. Egy másik francia megfigyelő, ugyanezen 1802. évben, némi habozás után, eléggé más konklúziókra jutott. Adrien Lezay-Marnesia (1769 -1814) egy gazdag márki fiaként, mint királyi tiszt, még az ancien régime alatt kezdte pályafutását. A forradalom 27 Note sur la cour de Vienne et sur la situation actuelle de la Maison dAutriche. Kecskeméti К.: i. m. 37 — 44. 1. 28 Utalás a magyar jakobinus-szervezkedésre, amelyben Laeuée tévesen tulajdonít vezető szerepet Sándor Lipót főherceg nádornak.
