Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 553 A magyarok írta Bécsbe visszatérve, 1802. jún. 29-i jelentésében, — az országgyűlésen szerettek voltia „nagyobb kereskedelmi szabadságot" elérni, de csak igen keveset fognak kapni. „Az ellenzéki párt gyenge és súlytalan, és néhány ülés megzavarásán kívül többet nem tudott elérni." A Habsburgok azonban folytatja, nyilvánvalóan ellenzéki köznemesektől szerzett értesülések nyomán — mindent megtesznek, hogy ezt az országot, „amelytől még mindig tartanak", meggyengítsék es ,,uz osztrák monarchia egyik egyszerű tartományává" tegyék. „Kereskedelme így tönkrement, iparát számtalan akadály fojtogatja, a felvilágosult ismeretek (lumières) behatolását akadályozzák, a mezőgazdaságot azzal ölik meg, hogy nem nyitnak piacot terményeinek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Magyarországot úgy kezelik, mint egy gyarmatot. S ez az egyetlen oka annak, hogy e nagyszerű ország meddő marad a császárok kezén." „Igaz, ilymódon Magyarországot, képtelenné teszik arra, hogy ártani tudjon. De ha tehetetlenül is, a magyarok gyűlölete mitsem csökkent az osztrákok iránt.(Meggyőződhettem erről, midőn egy alkalommal az ország belsejében utaztam.) Borzadnak még a nevüktől is . . ." „Ezt az országot korántsem sikerült a felkelés erjesztő elemeitől megtisztítani, és ha mielőtt még végleg megtörték volna minden energiáját, valamiféle eredmény módot adna nekik arra, hogy kibontakoztassák, lelkesen ráznák le az osztrák igát, különösen akkor, ha az a hatalom, amely segítségükre jönne, elég távoli volna tőlük ahhoz, hogy uralmától ne kelljen félniök." „Magyarországon éppúgy csodálják a franciákat, mint máshol mindenütt. Nincs kisnemes, aki nem ismerné főbb hadvezéreink, minisztereink, szónokaink nevét és legvitézibb vonásait történetünknek, amelynek, nálunk is inkább, már elfeledték szörnyű-I ségeit." 1 Valamivel utóbb, 1802. augusztus 28-án Lacuée már kiemeli, hogy az ellenzék az országgyűlésen is „erősebbé vált, mint bármikor". E merészséget „kétségkívül a németországi ügyek adták neki, amelyeket általában mindenki megalázónak tart a császárra nézve".2 4 A nemzetközi helyzet tehát módosíthat a belső erőviszonyokon. S Franciaország elég távoli és idegen ország ahhoz, hogy a magyarok elfogadhassák segítségét az osztrák iga lerázására. Franciaország azonban forradalmával megdöntötte a feudális rendszert, Magyarország pedig még feudális ország, olyan nemességgel ólén, amely ragaszkodik kiváltságaihoz. Lacuée látta e különbséget. Egy emlékiratban,2 5 amely 1802. szeptember 10-i levele mellékleteként részletesen foglalkozott a Habsburg-monarchia 1 gazdasági, társadalmi, politikai és művelődési viszonyaival, igen határozottan megírta, hogy míg az uralkodó abszolút hatalmát mi sem korlátozza többé a német tartományokban, addig „a magyar nemzet szabadabb alkotmánnyal rendelkezik, ha nemzeten azt a 100 ezer nemest értjük csupán, aki ez országban található. Az a 7 millió paraszt, aki a népet alkotja itt, Európában kétségkívül a legszerencsétlenebb."2 6 24 Uo. 7-9. 1. 25 Note sur l'organisation et l'état intérieur de la monarchie autrichienne. Kecskeméti К.: i. m. 9 — 33. 1. A szept. 16-i kísérőlevélben Lacuée arra kérte Bourienne-t, hogy a memorandumot olvassa el és „tegye az Első Konzul szeme elé". 26 Lacuée alábecsüli a nemesek arányszámát.
