Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
552 K0SÁKY DOMOKOS leveleket is írt, eleinte (az osztrák hadvezetésről) Napóleonnak közvetlenül, majd magyar vonatkozásban Bourienne államtanácsosnak, Napóleon bizalmas titkárának. 1802. ápr. 13-án jelezte, hogy szükséges volna az országgyűlés idején Pozsonyba utaznia: ,,ez itt az egyetlen mód arra, hogy jól megi-msrjük ezt az oly érdekes országot, amely inkább azzá válhatik, és amelyről, legalábbis franciául, még semmi értelmeset nem írtak". Lacuée, Párizs engedelmével, 1802. máj.6. — jún. 29. között majdnem egy hónapot töltött Magyarországon. Benyomásait jelentésekben közölte Bourienne-nel, majd utóbb személyesen, szóban, Napóleonnal is. Tudjuk, hogy midőn 1802 novemberében Párizsba hazatért, Talleyrand még aznap, az Első Konzul pedig másnap fogadta.21 Ezután chef de brigade és az Első Konzul hadsegéde lett. Fiatalon, ezredesként esett el 1805 őszén. Jelentései világos, határozott, praktikus szellemről tanúskodnak. Az első, még a m igyarországi út előtt, megint a nemesi felkeléssel foglalkozott,22 amelyet, helyesen, nem tartott komoly katonai erőnek. Az emberanyag, az egyszerű nemeseké írta Lacuée, — jó volna, „de a tisztek, akiket mindig a nagyurak közül választanak ki, annál rosszabbak, nem ismerik a hadművészetet, de nemzetük jellemétől is eltávolodtak már, mióta az osztrák politikától tévútra vezetve Bécsben élnek, ott pazarolják el vagyonukat, veszítik el nemzeti szellemüket ós egyben régi befolyásukat is". E megjegyzéshez azonban, amely erősen a magyar köznemesség előítéleteinek hatását tükrözi, azt is hozzátűzi, hogy „ha a tisztek jók lennének is, ez a haderő, amelyet mindig csak a harcok küszöbén hívnak össze, tartás, fegyelem és gyakorlat nélkül, ha bátor is, vajmi kevéssé veszélyes, bátorsága az első ütközetben elszáll, s tüzérséggel szemben helytállni nem tud." E megállapítás utóbb helyesnek bizonyult. Az is, hogy Bécs a felkelést maga is elavultnak tartja már és más, korszerűbb rendszerrel szeretné helyettesíteni. ,,E nemesi felkelésre, amelyet oly ijesztő színben próbáltak seregeink előtt feltűntetni, a valóságban ők maguk oly kevéssé számítanak, hogy a császár egyik propozíciój'a a pozsonyi országgyűlésen valószínűleg az lesz, hogy lemond erről az intézményről, azon feltétel alatt, hogy magyar sorezredeket állítsanak fel helyette . . . Várható, hogy az ellenzék zúgolódni fog ez óhaj ellen, először is mert az udvartól származik, aztán pedig, mert sértő a magyarok gőgjére, akik azt hiszik, hogy egy ily sereg, ha nemeseikből áll, a birodalom minden más erejével felér, és végül talán még azért is, mivel ez megfosztaná őket egy valódi felkelés hatalmas eszközétől. De az ellenzéki párt már nem veszélyes az udvarra nézve, hanem csak annak elhitetésére szolgál, hogy van az országban még szabadság ..." Utóbb, útjának személyes benyomásai alapján, Lacuée a nyílt ellenzéket változatlanul gyengének, a latens ellenzéket, a Habsburg-ellenes és a franciabarát érzelmeket azonban már erősebbnek tartotta a nemesség körében. 21 Lacuée levele Champagnyhoz, Paris 28. Brumaire, an XI. AE, CP, Autriche,, vol. 373, p. 61. 22 Note sur l'insurrection hongroise. Kecskeméti К. : i. m. 2 — 4. 1. 23 Uo. 4-7. 1.
