Századok – 1971

Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV

548 KOSÁRY DOiMOKOS fronton áll. Az uralkodó felhívta a nemeseket ,,a trónnak, az ősi alkotmánynak, a nemesi jogoknak és a vallásnak biztosítására a francia fegyverek ellen". A nemesek pedig a maguk részéről sietve megajánlottak 50 ezer újoncot, sok terményt, állatot, és majdnem 4,4 millió Ft. adót. Azt a néhány köznemes „patriótát", aki a vámkérdésről kezdett szónokolni, elhallgattatták és haza­küldték. S e „patrióta" ellenzék is féltette kiváltságait és hajlandó volt a Franciaország elleni háborút támogatni, csak éppen bizonyos politikai enged­mények fejében. Somogy megyében Czindery Pál alispán, akit aztán a király el is tiltott az országgyűléstől, feltűnést keltő beszédben jelentette ki, hogy ha ,,a külső ellenségnek dühössége" az országban élő „otromba, tudatlan" népnek bosszújával egyesülne, vége lenne a hazának, de' a magyar ország­gyűlés így nem több, mint egy „falusi gyülekezet". Pedig Czindery, aki a Festetich-rokonsághoz tartozott, korántsem a nemesség elmaradt és eleve reakciós elemeit képviselte. 1791-ben, mint Berzeviczy Gergellyel folytatott levelezéséből kitűnik, igen közel állt még a nemesi reformizmushoz és, bár vonakodva, szükség esetén a jobbágyok fokozatos örökváltságát is hajlandó lett volna elfogadni .9 Érkeztek azonban Párizsba időnként más, olyan hírek is, hogy Magyar­országon egyre nő az elégedetlenség, sőt adott esetben fegyveres felkelés is kitörhet. Egy ismeretlen francia, aki személyesen járt Magyarország észak­keleti, a lengyel Galíciával határos részén és ott néhány ellenzéki nemessel úgy látszik személyesen is találkozott, 1796 végén tervezetet juttatott el Durand direktóriumi taghoz.10 Hangsúlyozta az 1794-i lengyel felkelés magyar kapcsolatait, a magyar jakobinus-mozgalom jelentőségét, továbbá azt, hogy az elégedetlenség és a háború-ellenes hangulat lehetővé tenné egy közös magyar—lengyel felkelés kirobbantását, ha Franciaország (és Törökország) az ügyet támogatná. A javaslat, amelynek alighanem Bonaparte itáliai had­járata adott aktualitást, nyilvánvalóan túlozta a nemesi ellenzéki szervezkedés méreteit és jellegét, de tartalmazott bizonyos reális, helyi információkat is, így névszerint felsorolta e vidék főbb ellenzéki személyiségeit.1 1 Kirobbanással fenyegető politikai elégedetlenségről hozott hírt citoyen 'Garnerin is, akit 1799-ben keletről, a lengyel határvidék felől kísért a császári sereg egy kapitánya hivatalosan Magyarországon és Ausztrián át. Garnerin Párizsba érve jelentésben számolt be tapasztalatairól, a bécsi kormány háborús készülődéséről és a közhangulatról: ,,az a kapitány, aki vezetőm volt, magyar patriótának bizonyult. Amit ő mondott nekem, és amit máshonnan megtudtam, abból kitűnt, hogy I. Ferenc gyűlölet tárgya lett e tartomány lakóinak minden osztályában . . . Egy általános felkelés kezd érlelődni, 9 Hőke Lajos: Egy híres beszéd. Hazánk, VIII. 1891, 343 — 351. 1. Hogy a Ber­zeviczyvel levelező „Pál" Czindery Pál volt, újabban megállapította Balázs Eva: Berze­viczy Gergely a reformpolitikus, 1703 — 1795. Bpest. 1907, 188—191. 1. 10 AÉ, CP, Autriche, vol. 305, pp. 217-201, 204-205. E dokumentumot közölte újabban Vadász Sándor: Francia tervezet magyar—lengyel felkelésre 1790-ból. Szá­zadok, 1970, 70 — 74. 1. Talán kissé bővebb kommentárt igényelt volna a kérdés lengyel háttere. Tudjuk, egyebek közt, hogy az itáliai osztrák sereg azon katonái közt, akik H. Dabrowski tábornok, a lengyel légió megszervezőjének felhívására 1797 elején francia oldalra álltak át, a lengyeleken kívül magyarok is voltak; vö. XV. Sobieski: Histoire de Pologne. Paris. 1934, -274. 1. 11 Köztük Berzeviczy Gergelyt, aki egyébként éppen 1790-ban szintén megfordult Lengyelországban és maga is hozzájárulhatott bizonyos benyomások kialakításához Magyarországról.

Next

/
Thumbnails
Contents