Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

KRÓNIKA 523 vezetők viszont a blokkba való belépésük formájával, az elvi alap mellőzésével, a pozitív célok mellett a pártot alárendelték a liberális politikusok alapjában véve ellenforradalmi törekvéseinek is. A disszertáció ezután rámutat a Garami-féle emigráns csoport szerepére a polgár—munkás front létrehozásában. Az ellenzéki blokk belső ellentétei és erőteljesebb politikai akciók hiánya miatt nem volt képes politikai céljainak elérésére, így a szociáldemokrata munkásmozgalom helyzetének rendezésére sem. A disszertáció következő részében a szerző ismerteti a Bethlen-kormánynak a munkáskérdés rendezésével kapcsolatos elképzeléseit, és arra a következtetésre jut, hogy elsősorban a szociáldemokrata vezetőknek a kormány felé tett erőteljesebb közeledése magyarázza, hogy 1921 végén a kormány megváltoztatta a szakszervezetekkel kapcsolatos politikáját. Emellett fontos szerepet tulajdonít az 1921-es kül- és belpolitikai helyzetnek. A pártnak a kormánnyal való tárgyalásait segítette az is, hogy az uralkodó osztályoknak a munkásosztály megnyerésére irányuló törekvései kudarcot vallottak, a szociáldemokrata mozgalom jelentős politikai erő maradt. A kormány nem követelte többé a „nemzeti alapra" helyezkedést. Felismerte a jobboldali vezetésű szociáldemokrata párt veszélytelenségét, mérlegelte a kommunistákkal való szembenállásuk előnyeit, és nem törekedett többé a párt megsemmisítésére. A pártban a kormány tárgyalási készségének hatására az azonnali, messzebbmenő áldozatokat is vállaló megegyezésre törekvés került előtérbe. Garami híveinek ellenkezése ellenére, a liberális blokkot is cserben hagyva, 1921 végén megkötötték Bethlennel a paktumot. A párt tárgyalási készsége a szerző szerint nem bírálható. A mozgalom helyzetének lényeges változtatására más lehetőség ekkor nem volt. Az azonnali, minden áldozatra kész megegyezés elhibázott volt, inert a paktum idején a párttal való megegyezés a kormány számára sürgős volt, és ezt a pártnak ki kellett volna használnia. A pártvezetőség azonban elfogadta a súlyos feltételeket. így a kormány számára előnyös paktum a párt helyzetén lényegében nem javított, cselekvési szabadságát viszont erősen korlátozta. Ezáltal olyan kompromisszumot kötött, amely egy marxista párt elveivel, politikájával összeegyeztethetetlen volt. A paktum természetes következménye volt, a párt 1919 augusztus után folytatott politikájának, annak, hogy 1919-ben a régitől sokban eltérő új párt jött létre, amelynek vezetősége eszmeileg és politikailag ingatag emberekből állt. A paktum a továbbiakban megerősítette ennek a vezetőségnek a helyzetét, és a továbbiakban a párt politikáját az alkalmazkodás és a lojalitás jellemezte. A szerző ezután a paktum fogadtatását ismerteti: A kormánynak érdeke volt, hogy a párt részt vegyen a parlament életében, ezért a paktum leglényegesebb pont jait csak akkor valósította meg, amikor a pártnak a választásokon való indulását biztosítottnak látta. A választási aktivitás újbóli kimondását a disszertáció szerzője nem tekinti hibásnak. Ezáltal ismét lehetővé vált a parlamenti lehetőségek kihasználása. A paktumos politikát folytató párttól azonban nem lehetett a harcos ellenzék szerepót várni a parlamentben. A választási előkészületek során alkalmazott terror arra késztette a pártot, hogy a paktum erre vonatkozó pontját feladva, az ellenzéki pártokkal közös blokkot hozzon létre. Ez a párt számára azonban nem hozott jelentős eredményeket. Mivel a párt vezetői föladták a szavazás titkosságához való ragaszkodásukat, jelentős agrárproletár réteget vesztettek. A párt 1919-től folytatott politikája nem hozta azt az eredményt, amelyet a szervezett munkásság várt. Ez szükségszerű következménye volt a megalkuvó, a lehetőségeket elszalasztó, súlyos hibáktól terhelt politikának. A párt a forradalommal, a kommunista mozgalommal élesen szembenállt. Eszmei ingatagsága, politikai hibái ellenére kitartott ellenzéki álláspontján, és nem adta fel teljesen szembenállását az ellenforradalmi rendszerrel. Az 1966. december 19-ón tartott vitában az első opponens L. Nagy Zsuzsa kandi-